84. A gonosz szőlőművesek

Újszövetség - Lukács 20:9-19.

ÉS KEZDTE A NÉPNEK EZT A PÉLDÁZATOT MONDANI: EGY EMBER SZŐLŐT ÜLTETETT, ÉS AZT BÉRBE ADTA MUNKÁSOKNAK, HOGY ADJANAK NEKI A SZŐLŐ TERMÉSÉBŐL. ÉS AMIKOR ELJÖTT AZ IDEJE, ELKÜLDÖTT EGY SZOLGÁT A MUNKÁSOKHOZ, HOGY ADJANAK NEKI A SZŐLŐ TERMÉSÉBŐL. DE A MUNKÁSOK MEGVERTÉK, ÉS ÜRES KÉZZEL KÜLDTÉK VISSZA. AKKOR MÁSIK SZOLGÁT KÜLDÖTT, DE EZT IS MEGSEBESÍTETTÉK ÉS KIDOBTÁK. ÉS MÉG HARMADIKAT IS KÜLDÖTT, DE EZT IS MEGSEBESÍTETTÉK, KIDOBTÁK. EKKOR ÍGY SZÓLT A SZŐLŐ URA: MIT CSELEKEDJEM? ELKÜLDÖM AZ ÉN SZERETETT FIAMAT, TALÁN ŐT MEGBECSÜLIK. DE AMIKOR MEGLÁTTÁK ŐT A MUNKÁSOK, SZÓT ÉRTETTEK EGYMÁS KÖZÖTT: EZ AZ ÖRÖKÖS! ÖLJÜK MEG ŐT, HOGY A MIENK LEGYEN AZ ÖRÖKSÉG. AKKOR KIDOBTÁK ŐT A SZŐLŐBŐL ÉS MEGÖLTÉK. MIT CSELEKSZIK AZÉRT A SZŐLŐ URA VELÜK ? ELJÖN, ÉS ELVESZTI EZEKET A MUNKÁSOKAT, ÉS A SZŐLŐT MÁSOKNAK ADJA. ÉS MIKOR EZT HALLOTTÁK, ÍGY SZÓLTAK: MENTSEN ISTEN! Ő AZONBAN VÉGIGNÉZETT RAJTUK ÉS EZT MONDTA: MIT JELENT AKKOR EZ AZ IGE: AMELY KÖVET AZ ÉPÍTŐK MEGVETETTEK, AZ LETT A SZEGELET FEJÉVÉ? AKI E KŐRE ESIK, SZÉTZÚZÓDIK; AKIRE PEDIG EZ ESIK RÁ, ÖSSZEMORZSOLJA AZT. ÉS IGYEKEZTEK A PAPIFEJEDELMEK ÉS ÍRÁSTUDÓK MÁR ABBAN AZ ÓRÁBAN KEZÜKET RÁVETNI, DE FÉLTEK A NÉPTŐL. MEGÉRTETTÉK, HOGY RÓLUK MONDTA EZT A PÉLDÁZATOT.

Hétvégén meg akartam látogatni valakit, akinek pár hete született kislánya. Vásároltam az aprónak egy ruhácskát, s azt gondoltam, örömöt szerzek azzal, ha meglátogatom. Nem ez történt. Üzent, hogy ne menjünk, félti kisbabáját mindenféle fertőzéstől. Senkit nem kíván fogadni, nehogy gyermekét valaki vírussal fertőzze. Övé? Kapta? Őrzője? Okkal félti?

Abban a körben, ahol beszélgetni gyűltünk össze, egy házaspár elmondta, lányukat műtik, s az a kérdésük, adjanak-e az orvosnak pénzt? Hála, avagy hitetlenség, ha pénzt adnak? Ki végzi a műtétet? Ki őrzi meg? Kell érte imádkozni? Ha jól sikerül a műtét, kinek érdeme?

Sorolhatnám vég nélkül a példákat, hányszor, hány módon keveredünk, fulladunk bele abba, ami rajtunk múlik, és abba, ami nem rajtunk múlik. Mert nem csupán a saját magunk és ránk bízottak testéért vagyunk felelősök, hanem a lelkükért is. Vannak a mi testünkért, lelkünkért szerepkörrel megbízott felelősök, de teheti-e ez feleslegessé személyes felelősségünket?

Jézussal szemben állnak a papok és írástudók. Miért? Szabad értenünk, szellemi ütközet közepén vagyunk, a test és a lélek, az öröklött szerep és elhivatottság kettőssége van jelen. A hivatalosak szembehelyezkednek a nem hivatalossal. A törvény szerint öröklött és kapott szerepükhöz, jogaikhoz ragaszkodók, a körükön kívül élő, többet látó, hatalommal bíróval.

KEZDTE A NÉPNEK EZT A PÉLDÁZATOT MONDANI: EGY EMBER SZŐLŐT ÜLTETETT, ÉS AZT BÉRBE ADTA MUNKÁSOKNAK, HOGY ADJANAK NEKI A SZŐLŐ TERMÉSÉBŐL

A népnek mondja a példázatot. Olyan képpel érzékeltet, szembesít, ami mindenki számára ismerős. A próféták szavait, jövendöléseit, tanításait továbbadták utódaiknak, megőrizték...

"... A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás, és irgalomra, s ím lőn siralom! " Ézsaiás 5:1-7.

A szőlőt, domboldalba telepítik. Nem magától nő és honosodik ott, ahol. A mi régi magyar nyelvünk is jelképes tartalmat őriz a szőlő ültetéséről: ellet, épít, örökít és örökséget rak...
Miért éppen a szőlőültetés és szőlőnevelés példája az, ami által Isten népe szívéhez szól?

Kevés növény termesztése függ annyira az ember figyelmes és leleményes munkájától és az évszakok váltakozásától, mint a szőlőé. Palesztina szőlőtermő földje megtanította Izraelnek, hogy minden erejét megfeszítse egy sokat ígérő feladat vállalásában, de ugyanakkor arra is, hogy mindent Isten bőkezűségétől várjon. Másrészt az értékes szőlő titokzatos vonást is rejt magában, értéke csak gyümölcsében van. Fája értéktelen, a terméketlen ágak tűzre valók.... Bibliai Lexikon

Különös megfogalmazás. Sok a feladat, meg kell tenni, amit lehet, de a termés minősége nagyban függ az időjárástól, melynek járása, változása tőlük független nincs kezükben... Muszáj az Egek Urával kapcsolatban lenni a jó termésért. Avagy elveheti tőlük a termést...

A példázat szerint nem a munkások telepítették a szőlőt, hanem a gazda, csak rájuk bízta. Felelősök, fizetséget kapnak azért, hogy féltő szeretettel figyeljenek növekedésére, gondozzák, kapálják, öntözzék, hogy jóízű gyümölcs érlelődjön, és teremjen, mikor eljön az ideje.

ÉS AMIKOR ELJÖTT AZ IDEJE, ELKÜLDÖTT EGY SZOLGÁT A MUNKÁSOKHOZ, HOGY ADJANAK NEKI A SZŐLŐ TERMÉSÉBŐL. DE A MUNKÁSOK MEGVERTÉK, ÉS ÜRES KÉZZEL KÜLDTÉK VISSZA. AKKOR MÁSIK SZOLGÁT KÜLDÖTT, DE EZT IS MEGSEBESÍTETTÉK ÉS KIDOBTÁK ÉS MÉG HARMADIKAT IS KÜLDÖTT, DE EZT IS MEGSEBESÍTETTÉK, KIDOBTÁK....

A szőlőmunkások a gazda távollétében saját szerepüket mintegy kiterjesztve, a gazda szerepét veszik át. Nekik az lenne a feladatuk, hogy őrizzék a tövet, a gyümölcsöt, ami érlelődik a szőlőtőn, ezért járhat a megállapodás szerinti bér. Nem birtokosok, hanem gondviselők.

A gazdáé a szőlő telepítésének gondja, ő keres alkalmas helyet, övé az elültetett szőlősor, az ültetvény, és a gondozásba vett töveken termő gyümölcs is az övé, ahogy megállapodtak.

A neki járó gyümölcsért szolgát küld maga mellől a gazda. Akit ezzel megbíz, az megy érte. Nem a szolgáé a gyümölcs, amiért megy, nincs más szerepe, csak ez a megbízás, amit komolyan vesz, és megy azért, amiért küldték.

Mit jelképez, mit jelent az, hogy megverik, üres kézzel küldik el a szőlőért érkezőket? Tudva, tudatlanul, bitorolják a gazda jogait, megszegik a megállapodást, nem társként viselkednek a küldött szolgával szemben, hanem ellenségként. Miért merik? Elfeledkeztek a megállapodásról, nem akarnak tudni a gazdáról...Mintha nem lenne, pedig csak távol van tőlük.

Amikor az ember szerepet kap abban, amiben távol az őt igazgató gazda, könnyen esik abba a tévedésbe, hogy ő a legfontosabb személy, s neki jár ami jár. Vajon Izráel népének felelősei, (főpapok, farizeusok...) akikre Isten az ő népét, és törvényeit bízta, nem ezt teszik?

A papokra, elöljárókra volt bízva a választott nép, testük és lelkük, az áldozatbemutatás, a törvényhozás és igazságszolgáltatás területe. Ám mintha ők lennének a gazdák, maguknak biztosítanak teret és lehetőséget, maguknak gyűjtenek, másokat kisemmiznek, és a rájuk bízottak lelkével nem törődnek. A látszatot azért fenntartják, mintha a törvény teljesülne, sőt, ezért a teljesítésért, szüntelenül dicséretre, elismerésre tartanak igényt. Mi terem? Kinek?

Övék a szerep, övék a hatalom, ők vannak körön belül, s kíméletlenül elintézik azokat, akik ellenük mernek szólni. A gazda által küldött szolgáknak nem adnak igazat, elveszik tőlük! Mit? Amit látnak és láttatnak Istenről. A prófétákat hamisnak bélyegzik, megkérdőjelezik, elhallgattatják, bántják, elzavarják, megverik, üldözik őket, s a legtöbbjüket megölik.

EKKOR ÍGY SZÓLT A SZŐLŐ URA: MIT CSELEKEDJEM? ELKÜLDÖM AZ ÉN SZERETETT FIAMAT, TALÁN ŐT MEGBECSÜLIK. DE AMIKOR MEGLÁTTÁK ŐT A MUNKÁSOK, SZÓT ÉRTETTEK EGYMÁS KÖZÖTT: EZ AZ ÖRÖKÖS! ÖLJÜK MEG ŐT, HOGY A MIENK LEGYEN AZ ÖRÖKSÉG. AKKOR KIDOBTÁK ŐT A SZŐLŐBŐL ÉS MEGÖLTÉK...
Kit küld a gazda? Miért küldi? Hogy a gazdáról tudjanak, ne feledkezzenek meg róla. A legilletékesebbet küldi, az örököst. Tudják a munkások, hogy Ő az? Igen, de a annyira megszerették a szerepüket, annyira ragaszkodnak ahhoz amit érdemtelenül nyernek, hogy nem képesek lemondani róla. Őt, az igazi örököst látva, rögtön szót értenek, egy az érdekük, megállapodnak egymás között, hogyan maradhat az övék a szerep, s ami eddig nekik termett...

Az Atya vár, vár, vár, remél, szeretett Fiút küld, de minden hiába, a magáért való ember, nem lát túl azon, amit épp megnyerhet, magát akarja szerepre és dicséretre érdemesnek tartani, s aki megfelelésvágyának, szerepvágyának, elismerésvágyának, szerzésvágyának útját állná, vagy ellene mer mondani, azt elteszi az útból. Bárki legyen az.

MIT CSELEKSZIK AZÉRT A SZŐLŐ URA VELÜK? ELJÖN, ÉS ELVESZTI EZEKET A MUNKÁSOKAT, ÉS A SZŐLŐT MÁSOKNAK ADJA. ÉS MIKOR EZT HALLOTTÁK, ÍGY SZÓLTAK: MENTSEN ISTEN!

Ez már prófécia, jövendölés a jövőről. Jézus Krisztus érti, tudja, mi következik, mire készülnek, mire készek ellene. Előttük mondja. Milyen kínos-keserves lehetett magukra ismerni!

Nem csupán azt érezteti, s mondja ki Jézus a példázattal, hogy tudja mire készülnek, hanem azt is, hogy nem marad következmény nélkül, amit tesznek. El fogják veszíteni azt, amit mindenáron maguknak akarnak megtartani. Nem ők Isten templomának, jelenlétének, eljövendő országának birtokosai. Magukat áltathatják azzal hogy Isten szolgái, másokat is megcsalhatnak, bezsebelhetik elismerésüket, de Isten jól lát, elveszi a lehetőséget, azt amit rájuk bízott.

Mennyire érti Őt a nép, és annak elöljárói? Hogyne értenék! De a szerep, ha az ember rabja lett, többé nem ereszt, diktál! Mit mondanak Jézus szavaira? MENTSEN ISTEN! Mi ez? Értik a példázatot, hogyne értenék, a fogukat csikorgatják, annyira értik, miért mondja, s hogy ellenük mondja. Mégis. Mintha Istent félnék, de mindez látszat: csak mintha, mintha, mintha.

Ő AZONBAN VÉGIGNÉZETT RAJTUK ÉS EZT MONDTA: MIT JELENT AKKOR EZ AZ IGE: AMELY KÖVET AZ ÉPÍTŐK MEGVETETTEK, AZ LETT A SZEGELET FEJÉVÉ?

Jézus szívükbe lát. Feléjük fordulva mondja, nekik szegzi a kérdést, a szegeletkőről, amit az építők megvetettek, ami aztán a szegelet fejévé lett. MIT JELENT? Tudják, tudhatják, értik?

Jézus Krisztus egy általuk jól ismert mondatot idéz, próféciát Ézsaiás könyve 28. részéből:
" Ímé Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegeletkövet, erős alappal..."

Ugye tudjuk, alapkőnek is mondják azt a követ, amihez az építők igazodnak. A kő, ami az épületet, s felépítésének lehetőségét is meghatározza. Ha alkalmas, megtartja az épületet. Ha kihúzzák, kibillentik az épület alól, akkor az egész épület meginog, romba dől. Az alap változik meg. Nincs érdem, nincs megfelelés, törvény van és váltság által lesz kegyelem.

Érezniük kell, be kéne látniuk, el kéne ismerniük ki az, aki előttük áll. Többet tud, többet lát náluk, ereje, hatalma van esendő lelkeken, s nyilvánvaló, nem embertől való megbízása...
Miért képtelenek elismerni? Mert ragaszkodnak szerepük gyümölcséhez, a megbecsüléshez.

Ugyanekkor, a szegeletkőre utaló kérdéssel Jézus Krisztus nem csak Ézsaiás próféta Isten szőlőjéről szóló példázatát, hanem a 118. zsoltár sorait is előhozza, emlékezetükbe idézi:

"Velem van az Úr, nem félek, mit árthat nékem ember? Velem van az Úr az én segítőim között, és nézni fogok az én gyűlölőimre. Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni ... Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!... Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat! Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon. Magasztallak téged, hogy meghallgattál és szabadításomul lettél! A kő, amelyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett! ..."

Különös dolog történt velem készülés közben. Már előző nap kikerestem a szegletkőről szóló részeket. Ma miközben készültem, láttam, valaki email üzenetet küldött. Nézem, olvasom...

Kérdéssel kezdi: Melyik a Biblia legrövidebb része? Melyik a leghosszabb része? Tudod-e, hol van a Biblia közepe? Szabad meglepődi, én is meglepődtem, sosem gondolkodtam erről.
A legrövidebb rész a 117. zsoltár, a leghosszabb rész a 119. zsoltár és közte van a 118. zsoltár, s ez van a Biblia közepén... Éppen az imént idézett sorok, amire Krisztus utal...

Persze, ez a meglepődés, ez a szembetalálkozás, ha hasonlít is, egészen más jellegű, mint amit a farizeusok és a főpapok Jézus nekik szegzett kérdése nyomán át kellett hogy éljenek.
Miért nem rendíti meg őket amit hallanak és felismernek? Védi őket a rejtőzködés kényszere.
Meg kéne ijedniük. Milyen félelmetes hatalma van a megfelelésvágynak, az önigazolásnak.

AKI E KŐRE ESIK, SZÉTZÚZÓDIK; AKIRE PEDIG EZ ESIK RÁ, ÖSSZEMORZSOLJA AZT

Jézus szava, jövendölése egészen egyértelmű. Vagy ráébrednek, és elvállalják amit élnek, vagy nem lesz útjuk Istenhez. "...lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus." Efézus 2:19-20.

ÉS IGYEKEZTEK A PAPIFEJEDELMEK ÉS ÍRÁSTUDÓK MÁR ABBAN AZ ÓRÁBAN KEZÜKET RÁVETNI, DE FÉLTEK A NÉPTŐL. MEGÉRTETTÉK, HOGY RÓLUK MONDTA EZT A PÉLDÁZATOT.

Hogyan fogadták ítélő szavait? Mi villanhat, futhat át rajtuk, hogy azonmód megfognák, ha mernék, ha nem félnének azok véleményétől, akik előtt kegyes szerepüket játsszák?

Valakivel beszélgettem az irodalmi körünkkel kapcsolatban. Ki, miért maradt el közülünk az évek során? Mi zavarta őket, mit nem bírtak elviselni? Egyikükkel kapcsolatban elmondta, mire jött rá. Hogy annak nem csupán elege volt a körből, hanem szét akarta rúgni, hogy ne legyen! Vajon miért e kényszer? Számomra nyilvánvaló volt, hogy más szerepre vágyott, többre, még többre, kevesellte azt a szerepkört, azt az elismerést, azt a megbecsülést, ami magától értetődően jutott neki. S mert nem kapott többet, hát másnak se legyen...

Mennyi-mennyi szerepharc, kegyetlen küzdelem folyik körülöttünk, s aki emberek, területek fölötti szerepre, hatalomra vágyik, erőszakos, erkölcstelen eszközökkel küzd és biztosít.

Isten nekünk (MÁSOKNAK ADOTT) szőlőjében ki munkálkodik ma? Kik kapnak megbízást, hogyan gondoskodnak arról, amit Isten ültetett? Mi történik azzal, ami terem? Mit tesznek az azóta követségbe küldött szolgákkal mostanság? Szólhatnak, számon kérhetnek bármit is a hivatalos szerep nélküliek, az Isten nevében, és vajon kié, ki kap részt abból, ami terem?

Szőlőunkások vagyunk? Mit csinál velünk a szerep? Vagy gyümölcsért küldött szolgák vagyunk, de félünk azoktól, kik a maguk szerepének becsülése védelmében elverhetik rajtunk a port? Küldhet valakit Isten Krisztus nevében? Követői vagyunk, vagy csak a nevünk az? Krisztusra építünk, az Isten által adott szegletkőre? Merjük érteni, hogy rólunk, nekünk szól ez a példázat? Mit adunk Istennek? Él tudjuk vállalni önmagában terméketlen életünket? Vágyunk szabadulni a látszatoktól? Hogy ne miénk, hanem a gazdáé legyen a termés?