Egy furcsa regényt olvasok. Van benne egy meghökkentően kétségbeejtő gondolatmenet:

"Szeretet nélkül meg kell őrülni. Mindenki őrült. (Senki sem szeret) Őrült vagyok. (Senkit nem szeretek) Ebbe a tudásba bele kell őrülni..." Hamvas Béla Karnevál

Tudjuk a két fő parancsot, kicsi gyerekkorunk óta, de vajon észrevesszük-e, amikor nincs bennünk szeretet, csak annak jelei, látszata, amitől megfagy mindenki, aki köröttünk él?

SZEMMEL TARTOTTÁK ŐT, ÉS KÉMEKET KÜLDTEK KI, AKIK IGAZAKNAK TETTETTÉK MAGUKAT , HOGY ŐT SZAVÁN FOGHASSÁK , ÉS ÁTADJÁK A HATÓSÁGNAK ÉS A HELYTARTÓ HATALMÁNAK.

Hogyan közelítenek Jézushoz a farizeusok? Szépen hangzó szóval, de gyilkos indulattal. Ellenségesen, ellene szóló vádat keresve, szeretet nélkül. Ki tudja hányadszor próbálkoznak. Megalázó helyzetben vannak. De nem Jézus alázta meg őket, hanem saját gőgjük, másokra mutogató, önigazoló, dölyfös magatartásuk. Önigazolásra és bosszúra szomjasak, annyira, hogy a Heródes párti farizeusokat, - kiket egyébként megvetnek - indítják itt ellene.

EZEK MEGKÉRDEZTÉK TŐLE: MESTER, TUDJUK, HOGY TE IGAZAT MONDASZ, ÉS HELYESEN TANÍTASZ, NEM VAGY SZEMÉLYVÁLOGATÓ, HANEM IGAZÁN AZ ISTEN ÚTJÁT TANÍTOD. SZABAD-E ADÓT FIZENÜNK A CSÁSZÁRNAK, VAGY NEM?

Hogyan, mivel állnak elé ezek? Elismerő, hízelgő szép szavak mögé rejtett gonosz indulattal, álnok szívvel. A kérdés politikai tartalmú. Mind utálják a zsarnokot, a rájuk telepedő idegen hatalmat, a rómaiakat. Persze nem nyíltan, mert az a fejükbe kerülhetne... De Jézust, efféle váddal, szívesen adnák a kezükre. Ezért a nép előtt kérdezik, provokálják a kérdéssel, hátha sikerül, így vagy úgy lejáratniuk őt. Mit is lehet jól hallható hízelkedő szavuk ellen mondani?

Ő AZONBAN ÁTLÁTOTT CSELVETÉSÜKÖN, ÉS ÍGY SZÓLT: MUTASSATOK NEKEM EGY DÉNÁRT. KINEK A KÉPE ÉS FELÍRATA VAN RAJTA? A CSÁSZÁRÉ, FELELTÉK. Ő PEDIG EZT MONDTA: ADJÁTOK MEG AZÉRT A CSÁSZÁRNAK, AMI A CSÁSZÁRÉ, ÉS AZ ISTENNEK, AMI AZ ISTENÉ. ÉS A NÉP ELŐTT NEM TUDTÁK ŐT MEGFOGNI BESZÉDÉBEN, HANEM CSODÁLKOZVA FELELETÉN, ELHALLGATTAK....

Ha nem tudná álnokságukat, ki tudja mit felelne erre a kérdésre. De tudja. És ő fogja meg őket! Mivel? Kér egy dénárt. És lám-lám, kínos, nem kínos, van a zsebükben! A kétoldalú érme, amit mindenki jól ismer, nap mint nap előveszik, forgatják, használják... Hisz akinek uralma alatt élnek, attól nem tagadhatják meg az adót. Egyértelmű, nem érzelmi kérdés!

Különös példabeszéd ez. Van aki érti, van aki nem. Aki érti, elámulhat rajta. Azok, akik a kérdést feltették, szavukat vesztik. Aki fejet hajt s teljesít, annak nincs joga e kérdéshez. Ráébrednek, átlát rajtuk, nem tudják csőbe húzni, nem tudnak kifogni rajta, se így, se úgy.

Okkal mondja, Jézus, hogy ADJÁTOK MEG AZÉRT A CSÁSZÁRNAK, AMI A CSÁSZÁRÉ, hisz az, hogy megalázott szolgája most a római birodalomnak a választott nép, az annak következménye, hogy engedetlenek voltak, nem adták meg Istennek, ami Istené. Ezért megengedte Isten, hogy ilyen helyzetbe kerüljenek. Nem voltak alázatosak, az idegenek megalázzák őket. Fogcsikorgatva alázatot tanulnak. Közben emlékezetükben felbukkanhat a múlt minden lehetősége, amit eljátszottak. Nem adták meg AZ ISTENNEK, AMI AZ ISTENÉ

Mi mit adunk a ma uralkodó államhatalomnak, s mit adunk Istennek? Szabad az évente egyszer felajánlható 1%-ra gondolni. De nem csupán erre, a kötelező adókra gondolok, melyet jövedelmünkből úgy vonnak, ahogy, s annyit, hogy lehet rajta háborogni. Mit kéne Istennek adni? Van mit? Mi az övé? Mit tekintünk a tulajdonunkban levőkből az övének? Azt amit mi perselybe teszünk, vagy amit egyházfenntartásra fizetünk? Nem, itt nem az anyagiakról van szó! Legyőzött szeretete? Uram? Hálás, szabad a szívem igaz istentiszteletre, szeretetre?

"Szeretetet kívánok és nem áldozatot..." Hóseás 6:6.
"Hálával áldozzál az Istennek!" Zsoltárok 50:14.

"Az emberi lélek tehetetlenül azzá változik, amit megkíván... (egyiptomi mondás) Ki az az ember, aki a világ fia? Három bilincs a világiasság kábaságának három fő álomképe: a vakhit az ember földi énjében, az ész szüntelen kételkedése, és a társadalmi külsőségekhez, szokásokhoz való ragaszkodás. Akit ez a három bilincs leköt, az a világ fia... Az akarat azt ragadja meg, amit a szeretetet kiszemelt...Ennek az embernek szeretete a világot szemelte ki, s akarata azt ragadta meg... Ki az az ember, aki képmutató? ...Ez az ember megvetendő életmódot folytat szavaiban, gondolataiban és tetteiben, és hogy ezt elrejtse, tele van álnoksággal. Ó nehogy megismerjenek és leleplezzenek, - kívánja. És olyan szavakat választ, nehogy megismerjék. És nehogy megismerjék a nyilvánosság előtt buzgólkodik. És elváltoztatja magát, álarcokat visel, csal, megtéveszt, figyelmet elterel, elhallgat, rejteget, titokban tart, burkolózik, tagad, elbúvik. Ezt az embert hívják képmutatónak." Hamvas Béla

Vannak bilincseink? Önmagunkban bízunk vakon? Kételkedünk? Üres szokást teljesítünk?
...Az akarat azt ragadja meg, amit a szeretetet kiszemelt... Mire vágyunk, mit markolunk?
Vállaljuk gondolatainkat, vágyainkat, akarásainkat, vagy képet mutatunk, álarcot viselünk?
Az a kor, az a világ, legalább annyira problémás, zavaros volt, mint a mai. Sokféle módon viszonyultak a választott nép tagjai a valláshoz, a törvényekhez, a hatalommal bírókhoz...

A farizeusok, a vallás gyakorlásának törvényeit legszigorúbban tartók, előírók csoportja is két csoportra oszlott: a Heródes pártiak és a Heródes elleniek, de ott volt a sadduceusok csoportja, azé az opportunista arisztokrata kisebbségé, akik politikai céljukat agyafúrtan becsempészték a farizeusi és papi tanácsba is. Ők nem hittek se a feltámadásban, se az angyalokban, se a démonokban, s csak Mózes öt könyvét fogadták el kinyilatkoztatásnak. Ott voltak még a világtól elvonultan élő esszénusok, akik nem csak szigorúan tartották magukat a törvényekhez, de szegényen is éltek, várták a Messiást. Aztán ott voltak a zelóták, akik Isten legbuzgóbb híveinek tartották magukat, épp ezért fegyveres felkeléseket szerveztek a gyűlölt rómaiak ellen. Végül a prozeliták, a jövevények, a pogányokból lett zsidók...

A SADDUCEUSOK KÖZÜL, AKIK TAGADJÁK A FELTÁMADÁST, NÉMELYEK ODAMENTEK HOZZÁ, ÉS MEGKÉRDEZTÉK ŐT: MESTER, MÓZES MEGÍRTA NEKÜNK, HOGYHA VALAKINEK TESTVÉRE MEGHAL ÉS ASSZONYT HAGY HÁTRA, DE GYEREKET NEM - TESTVÉRE VEGYE EL AZ ÖZVEGYETZ, ÉS TÁMASSZON UTÓDOT AZ Ő TESTVÉRÉNEK. VOLT EGYSZER HÉT TESTVÉR, ÉS AZ ELSŐ FELESÉGET VETT, ÉS ELHELT GYERMEKTELENÜL. AKKOR A MÁSIK VETTE EL AZ ÖZVEGYET, MAJD A HARMADIK, ÉS ÍGY SORBAN, MIND A HÉT. VÉGÜL MEGHALT AZ ASSZONY IS. A FELTÁMADÁSKOR MELYIKÜKNEK LESZ A FELESÉGE, MERT MIND A HÉTNEK FELESÉGE VOLT.

A sadduceusok mennek oda hozzá. Akik értik a módját, hogyan kell saját érdekeik szerint alakítani sorsukat. Ők azok, akiknek pénzük, hatalmuk, kapcsolatrendszerük, lehetőségük van arra, hogy megszerezzék, amire vágynak, meg is szerzik, de kapzsiságukat teljesítés mögé elrejtik. Az írásokból csak Mózes öt könyvét fogadják el. A bírák, a királyok, a próféciák és a zsoltárok nem kellenek. A feltámadást se hiszik, az angyalokat, démonokat se...

Minek hisznek? Amit látnak, amit megfoghatnak. Fogják is erősen. Kérdésük Jézus felé merő gúny. A történet kiagyalt, átlátszóan az. Nem hiszik a feltámadást, nem probléma számukra, az amit kérdeznek, sőt, írásismeretükkel tündökölnek, Mózesre hivatkoznak mint aki ezt a törvényt-szokást elrendelte, ( V.Mózes 25:5.) és volt is értelme, hogy az özvegyek megélhetését biztosítsa... ám értelmetlen és botor dolog a feltámadásról beszélni, s hinni benne...

JÉZUS ÍGY FELELT: E MOSTANI VILÁG FIAI HÁZASODNAK ÉS FÉRJHEZ MENNEK, DE AKIK MÉLTÓNAK ÍTÉLTETNEK ARRA, HOGY A JÖVENDŐ VILÁGNAK ÉS A HALÁLBÓL VALÓ FELTÁMADÁSNAK RÉSZESEI LEGYENEK, SEM NEM HÁZASODNAK, SEM FÉRJHEZ NEM MENNEK, MEG SEM HALHATNAK TÖBBÉ, MERT HASONLÓK AZ ANGYALOKHOZ: A FELTÁMADÁS FIAI EGYSZERSMIND ISTEN FIAI...

Jézus tudja, hogyan feleljen nekik, akik csak abban hisznek, ami emberi ésszel felfogható, aminek számukra megmagyarázható értelme van. Vannak megmagyarázhatatlanul is valóságos dolgok. Aki nem hiszi, kimarad belőle. Nem észkérdés. Lehet kimaradni belőle. Nem mindenkié, annak lehet benne helyet találni, annak a léleknek, ki Isten fiává lett itt a földön.

HOGY PEDIG A HALOTTAK FELTÁMADNAK, ARRA MÁR MÓZES IS RÁMUTATOTT A CSIPKEBOKORRÓL SZÓLÓ TÖRTÉNETBEN. MIKOR AZ URAT ÁBRAHÁM ISTENÉNEK, IZSÁK ISTENÉNEK, JÁKÓB ISTENÉNEK MONDJA. ISTEN PEDIG NEM A HALOTTAKNAK, HANEM AZ ÉLŐKNEK ISTENE, MERT ŐBENNE MINDENKI ÉL...

Jézus is Mózest könyvéből idéz, abból, amit elfogadnak, bár nem ismerik eléggé, s nem feltételezik róla se hogy többet érthet és tudhat, mint ők, akik a legjobb iskolákba, legbölcsebb rabbikhoz jártak. Jézus nem csak a törvényt ismeri, mely mint előírás érvényes e néphez tartozók számára, hanem azt a másféle világot is. Amiből jött, amit emberi ésszel fölfogni nem lehet, amit Isten jelentett ki egykor magáról Mózesnek: "Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsáknak Istene, Jákóbnak Istene..." (II. Móz. 3:6.) Mit jelent ki ez által? Vele, benne élnek. Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ha meghaltak is élnek!

ERRE NÉHÁNY ÍRÁSTUDÓ MEGJEGYEZTE: MESTER, JÓL MEGFELELTÉL. ÉS TÖBBÉ SEMMIT NEM MERTEK TŐLE KÉRDEZNI.

Olyan találóan és pontosan felelt, hogy a farizeusokból hirtelen-váratlan előtör az elismerés. Hisz ez ügyben szüntelen vitáztak a sadduceusokkal, de ők nem tudtak erre okosan felelni.

AZUTÁN Ő KÉRDEZTE. HOGYAN MONDJÁK, HOGY KRISZTUS DÁVID FIA? HOLOTT MAGA DÁVID MONDJA A ZSOLTÁROK KÖNYVÉBEN: SZÓLT AZ ÚR AZ ÉN URAMNAK: ÜLJ AZ ÉN JOBBOM FELŐL, MÍG ELLENSÉGEIDET LÁBAD ALÁ VETEM ZSÁMOLYUL. HA DÁVID URÁNAK MONDJA ŐT, MIKÉPPEN LEHET NEKI A FIA?

Akkor kérdez Jézus. Olyat, amitől a fülük kétfelé áll. Mindegyik csoportnak. Mert tudnak a Messiásról, aki el fog jönni, de nem akarják tudni, hogy ő a Krisztus. Pedig beláthatnák végre, épp itt az alkalom, amikor kiderül mennyire világosan lát, mi mindent ért, amit ők nem. Hisz fogalmuk sincs arról, mit kezdjenek ezzel a Jézus által idézett (Zsolt.110:1.) kijelentéssel: Nyilván azt gondolják, mennyire jó lenne tudni, érteni, s el is mondaná nekik, de kérdezni nem merik, mert nem akarják, hogy bebizonyítsa nekik, itt a nép előtt, hogy ő a Krisztus! Ezt akarják a legkevésbé. Hát elhallgatnak, más módot keresve elfogatására, odébbállnak.

ÉS AZ EGÉSZ NÉP HALLATÁRA FIGYELMEZTETTE A TANÍTVÁNYOKAT: ÓVAKODJATOK AZ ÍRÁSTUDÓKTÓL, AKIK SZÍVESEN JÁRNAK HOSSZÚ KÖNTÖSÖKBEN, ÉS SZERETIK A PIACOKON VALÓ KÖSZÖNTÉSEKET, A ZSINAGÓGÁKBAN AZ ELŐL ÜLÉSEKET, A LAKOMÁKON A FŐHELYEKET. AZ ÖZVEGYEK HÁZÁT FELEMÉSZTIK, DE SZÍNBŐL HOSSZASAN IMÁDKOZNAK, EZEK A LEGSÚLYOSABB ÍTÉLET ALÁ ESNEK...

Miért kell az írástudóktól óvakodni? Mert itt a földön akarnak mindent megszerezni, jól élni, szépen öltözni, megbecsültnek lenni, istenességben példaképpé válni, de csak a látszat biztosításáig terjed igyekezetük, a szívüknek nem lehet ura Isten, gátlástalanul szerzik meg azt, ami nem az övék, szívük nem mozdul, nem hálásak, nem könyörülnek a szegényeken. Megrontott a szívük, de maguk felől jó képet láttatnak, s e képmutatásra mondja Jézus, hogy a LEGSÚLYOSABB ÍTÉLET ALÁ ESNEK... Miért? Mert elfedik, meghamisítják az Isten felé vezető utat, Isten szeretetére nem szeretettel felelnek, hanem a hozzá való kötődés szokás és törvény szerint elvárható, szív nélkül is produkálható jelekkel. Mintha ez lenne az út!?

FELTEKINTETT ÉS LÁTTA, HOGY A GAZDAGOK HOGYAN DOBJÁK AJÁNDÉKAIKAT A PERSELYBE. LÁTOTT OTT EGY SZEGÉNY ÖZVEGYASSZONYT, AKI KÉT FILLÉRT DOBOTT ABBA. ÉS SZÓLT:BIZONY MONDOM NÉKTEK, EZ A SZEGÉNY ÖZVEGYASZSZONY MINDENKINÉL TÖBBET ADOTT. A TÖBBIEK MIND AZ Ő FELESLEGÜKBŐL DOBTAK AZ ADOMÁNYOKHOZ, EZ PEDIG A MAGA SZEGÉNYSÉGÉBŐL EGÉSZ VAGYONÁT, MINDENÉT AMIJE CSAK VOLT, ODAADTA.

Mit adott? A szegénységét. Miért volt a két fillér több mindenen más adománynál? Mert a többi csak annyit adott, amennyit illik. (megfelelést teljesít) Az isteni szeretetre, kegyelemre éhes lélek, ha végre megleli Őt, önkéntelen tárul szabadítója felé. A magát felajánlani kényszerítő szeretet, bilincseitől szabadult szív tárul, öröme, hálája jelenik meg, a két fillérben...
Mit adunk Istennek? Mire nyílik a szívünk? Urunk? Szeretetre indíthat minket szeretete?

Ma kaptam levelet valakitől. Akiért régóta, kétségbeesetten imádkozom. Mert emberileg reménytelen. Alkoholista családból egy alkoholista fiatalember, aki már nem iszik, de lelke még beteg. Újra meg újra kihátrál minden kapcsolatból. Nem meri hinni hogy szerethető, és azt se, hogy szeretni tud. Egy hónapja öngyilkossággal foglalkozott. Én "csak" imádkoztam érte, nem egyedül. És most azt írta, betévedt egy kápolnába, ott, ahol él, és az ige neki szólt, róla szólt, hogy van út, szereti őt az Isten, és most minden bűnétől, szorongató élményétől meg akar szabadulni, megvallani, hogy szeressék és szerethessen...

Ablonczy Ágnes