Szabad elgondolkodnunk azon is, miért olyan könnyű a pártoknak ma Magyarországon jól hangzó ígéretekkel, jelszavakkal, üres szólamokkal az embereket egymás ellen uszítani? Pedig végtelen egyszerű, és igen-igen szomorú a magyarázat...

Egy harminc körüli fiatalember kemény hangú cikket írt a Szabó István filmrendező ügynök-múltja kapcsán felszínre került, a ki nem mondott, el nem vállalt, lelkünket fertőző szennyről:

"A némaságotok hazugság, megbocsáthatatlan és gyűlöletes bűn, rosszabb, mint amit elkövettetek hajdanán. Mert ma már senki nem kényszerít benneteket sem a kollaborációra, sem a hallgatásra. Mert nem fenyeget benneteket sem börtön, sem kivégzés. Nincs más mentségetek a hallgatásra, mint saját bűnötök, saját kényelmetek, vagy épp azok az előnyök, amiket a megszólalással elvesztenétek, tehát érdemtelen és jogtalan élveztek. Mert a hallgatással kollaboránsok vagytok ma is, körömszakadtáig véditek azt a rendszert, amelyik zsarolással vagy pénzzel vagy hazafiúi lelkesedésetekre apellálva árulóvá tett titeket. Ez a rendszer nem érdemel védelmet, de a hallgatásotokkal ti sem... Nem érdekes, hogy hittél-e a kommunizmusban huszonévesen. Lett volna alkalom az elmúlt másfél évtizedben előállni és azt mondani: "Bocsánat"... Ami e múltból néha, véletlenszerűen kiderül, szánalmas senkikkel vagy összetört öngyilkosokkal van teli. Ebben az országban nem történt meg, de nem is múlik el semmi sem. Itt nem voltak sem nyilasok, sem ÁVH-sok, nem voltak ügynökök, nincs hatalmát átmentett későkádári pártelit; itt mindenki csupán áldozat, és most ti is beálltok ebbe a sorba. Ellopjátok a múltat, a múltamat, s ellopjátok a jelent is, újratermelitek e század összes neurotikus, gyáva, megalkuvó hazugságát, és ezért nincs bocsánat... Gyerekkoromban ti tanítottátok: vétkesek közt cinkos aki néma. Ti már nem emlékeztek, én viszont nem felejtek... S közben szép lassan minden kiderül. Vonuljatok be az általatok írt történelem lapjaira így, ahogy vagytok: sunyin, dicstelenül..." ( B.B. Élet és irodalom )

Következő héten feleltek rá, az a korosztály, akihez ez a cikk szólt. Gyűlöletet okádó keserűséggel... Nem tud mással felelni, mint azzal, ami megrontott szívében tenyészve terem...

Ha egy szemétdomb közepébe egy tiszta ruhát dobnak, pár nap múltán ugyanolyanná lesz, mint maga a szemétdomb, mert ami ott volt, ami mellé kerül, régtől mocskos, bűzlik, fertőz.
Mi terem a mi szívünkben? Templommá lett? Az maradt? Van hely bennünk Isten Szentlelke számára? Szabad vagyok? Kész a szeretetre? Mi terem bennünk? Hogyan felelünk, miféle szóval, tettel, lépéssel egy-egy érintésre, sértésre, bántásra? Mire kész szívünk? Lehet azzá? Ha nincs bűnlátás, nincs bűnbánat, nincs bűnvallás, nincs szabadulás, marad a szenny, fojtogat, fertőz, elveszít. Ember, ember ellen, nemzet, nemzet ellen, ország, ország ellen...

DE EZ ALKALOM LESZ NEKTEK A BIZONYSÁGTÉTELRE. TÖKÉLJÉTEK EL AZÉRT SZÍVETEKBEN, HOGY NE TÖPRENGJETEK ELŐRE MIKÉNT VÉDEKEZZETEK. MERT ÉN OLYAN ÉKESSZÓLÁST ÉS BÖLCSESSÉGET ADOK NEKTEK, AMELYNEK NEM TUD ELLENÁLLANI, VAGY ELLENTMONDANI EGYETLEN ELLENFELETEK SEM...

NE TÖPRENGJETEK ELŐRE, MIVEL VÉDEKEZZETEK... Miért nem kell töprengeni? Mert a pillanatra, a bizonyságra való készség nem az eszem, nem a saját bölcsességem terméke.
Az eszem nem azt adja ki. De a bizalmam, istenszerelmem, hitem hogy tud rólam, mindarról, amiben vagyok, és lehetőséget kaphatok bárhol, bármilyen helyzetben... ez épp elég.

Véletlenül bekapcsoltam, néztem egyik este a helyi televízió műsorát. Egy idős pap beszélt arról, hogyan vádolták meg, hogyan vallatták, hogyan ítélték el, hogy került a Gulágra, s mi történt vele a tíz éves fogság alatt. Miért vitték el? A vád: antibolsevista propaganda...1945-ben részt vett a választáson, de nem az ő oldalukon, s képviselte az erkölcsi tisztességet...

Útban volt. Kiknek?, Elfogták, bántották, elítélték. Igazságtalanul. Lehetett mindez alkalom a bizonyságtételre? Miért? Mert szíve szabad maradt, volt benne hely Istennek, Szentléleknek.
Úgy meséli, "kitüntették", mert másféle volt, nem csak ruhája (nem volt ideje levetni a szerzetesi ruhát) Nos, elrendelték, ez már a megszállók parancsnokságán történt, hogy ő pucolja a vécét, és ő mossa fel naponta a folyosót, a zárkák előtt. És mert ez sokáig tartott, a mellé-rendelt szovjet katona unalmában dudorászott. Akkor valami villant, bizonyára a Szentlélek sugallta, "mert nem tellett volna ki három diplomájából", szóval ő is dudorászni kezdett, olyat, amit azok nem ismertek, magyar nótákat. Aztán egyik nap ahogy éppen végezte dolgát, - így mondja, - megint csak megbökte a Szentlélek. A halálraítéltek cellája előtt mosta a folyosót. Hát hogy, hogy nem, eszébe jutott egy olyan nóta, melynek dallamára, ritmusára bűnvallást, feloldozást énekelhet. És bizony nótázott, ott a cellák előtt. Nem sokkal később valaki, aki a halálraítéltek közül végül csak Gulág-beutalót kapott, elmondta neki, mit jelentett azoknak a halálra készülőknek ez a szívüket feloldozó különös ének. Így ébredt rá Placid atya, miért is van ott, s ezt nem feledte el az alatt a tíz esztendő alatt. Kilencven esztendős, csupa derű, nem tette tönkre, nem mérgezte meg az a tíz év. Akik előadását hallgatták, nem győztek kacagni... Miért? Mert az Isten által szabaddá tett, általa elfoglalt szív is fertőz. Csak mással...

ELÁRULNAK MAJD TITEKET MÉG SZÜLEITEK, TESTVÉREITEK ÉS A BARÁTOK IS, SŐT, SOKAT MEG IS ÖLNEK. GYŰLÖLETESEK LESZTEK MINDENKI ELŐTT AZÉRT, MERT AZ ÉN NEVEMET VALLJÁTOK. DE FEJETEKNEK EGY HAJSZÁLA SEM VÉSZ EL. ÁLLHATATOSSÁGGAL MEGNYERITEK MAJD AZ ÉLETET...

Jézus Krisztus látja ellenségeit, látja azokat, akik körötte vannak, látja mit ér hitük, lelkesedésük. Azt is látja, hogyan lesz Ő, akit most még körülvesznek, akit egyenlőre figyelmesen, odaadón hallgatnak, gyűlöltté és elhagyottá? Mindenki által elhagyottá lesz. Értük és értünk.

Valaki egyszer fogadkozott, ha mindenki hátat fordított is nekem, ő nem. Így érezte, ő is, én is, soha nem eshet meg velünk. Aztán mégis. Miért? Mert életének újabb szakaszában, nem akar látszani. Ki elől bújik? Mi kell, mi nem kell? Mit nem vállal? A tükör nem kell, amivel én nap mint nap igyekszem szembenézni, s vágyom újra meg újra szabaddá lenni?

Kell-e nekünk, mindennél jobban, amit Ő készített, ami egyszer a mindvégig állhatatosaké lesz? Akiknek nincs másuk, nincs többjük, mint ez a hozzá való, vég nélküli ragaszkodás.

MIKOR MAJD LÁTJÁTOK, HOGY JERUZSÁLEMET HADSEREGEK VESZIK KÖRÜL, VEGYÉTEK TUDOMÁSUL, HOGY ELKÖZELGETT ANNAK PUSZTULÁSA. AKKOR AKIK JÚDEÁBAN VANNAK, MENEKÜLJENEK A HEGYEKBE, ÉS AKIK BENN VANNAK A VÁROSBAN, MENJENEK KI ABBÓL. AKIK MEG KÜNN VANNAK A VIDÉKEN, NE MENJENEK VISSZA. MERT AZOK A BOSSZÚÁLLÁS NAPJAI HOGY BETELJESEDJEN MINDAZ, AMI MEG VAN ÍRVA. JAJ AKKOR A TERHES ÉS SZOPTATÓ ASSZONYOKNAK! MERT NAGY LESZ A NYOMORÚSÁG A FÖLDÖN, ÉS A HARAG EZEN A NÉPEN. ÉS ELHULLANAK FEGYVER ÉLE ÁLTAL, ÉS FOGLYUL VISZIK ŐKET MINDEN POGÁNY NÉP KÖZÉ ÉS JERUZSÁLEMET POGÁNYOK TAPODJÁK MAJD...

Szó szerint teljesül Jézus félelmetes jövendölése. Kereszthalála után a római és a zsidó érdekcsoportok szüntelen feszültsége nyomán 66ban lázadás tör ki az elnyomók ellen, melyet 4 év után, Títusz ver le, s aki akkor a városból nem tud elmenekülni, azt lemészárolják... Aztán 60 évig romokban hever, a zsidók nem térhetnek oda vissza, aki mégis megpróbálja azt elüldözik, legyilkolják. A megmaradtak szerteszóródnak a világban. Ahova kerülnek, ott rövid időn belül útban vannak... Miért? Nincs helyük, elvesztették. El kellett veszteniük? Így? Miért? A szívük megkeményedett, nem maradt hely benne se Istennek, se Messiásnak. Magukban bíztak, Istent, országot, helyet, szerepet birtokoltak, s hála nélkül, mint nekik járót...

Később Hadrianus újjáépíti Jeruzsálemet, aztán mikor a kereszténység államvallássá lesz a római birodalomban, kegyhelyeket építenek a Szentföldön, s özönlenek oda a zarándokok. Aztán a perzsa hódítók újra szétverik a várost, mely alig heveri ki e pusztulást, jönnek 638ban az arabok, Mohamed a Templomhegyen építettet iszlám szikladómot. Utánuk jönnek a keresztes hadjáratok, tűzzel és vassal visszafoglalják a kereszténységnek, de őket is kiszorítják, jönnek a kurdok, majd a német-római császár, ezt követi a török uralom 400 éve, aztán a brit mandátum... majd az egész világot rengető háborúk, végül a második világháború után újra megalakul Izráel. Mi indul meg akkor? Véres harcokat, kegyetlen küzdelmet hoz.
Ma is egy puszta falhoz járnak sírni, imádkozni az ott élő, oda zarándokló zsidók. Miért? A templomhegyen, a Siratófal fölött most is az iszlám vallás csodálatos építménye, az Omar mecset magasodik. Csak azt lerombolva építhetnék fel újra a Templomot. Ám azok őrzik, foggal és körömmel. Állandóan véres összetűzések vannak, ma is, a helyért... Meddig?

MÍG BE NEM TELIK AZ Ő IDEJÜK.

Nem örökké - mondja, jövendöli Jézus. Ideje van mindennek, rendelt ideje, ahogy a Prédikátor írta. Nekünk, nekik, abban kell megmaradni, élni, ami épp adatik, Istenhez ragaszkodva, akár hely nélkül, ellenségek közt, kezébe téve életünket. Építhet bennünk templomot?

Ablonczy Ágnes