Parókia - a református porta(l)
Parókia - a református portál
LUKÁCS EVANGÉLIUMA
Könyvtári bibliaolvasó kör

90. Jézus elfogatása

Újszövetség - Lukács 22:47-63.


MÉG BESZÉLT, MIKOR NAGY SOKASÁG JÖTT, ÉLÜKÖN JÚDÁSSAL, AKI EGY A TIZENKETTŐ KÖZÜL, ÉS Ő JÉZUSHOZ KÖZELEDETT ÉS MEGCSÓKOLTA ŐT. JÉZUS AZT MONDTA: JÚDÁS, CSÓKKAL ÁRULOD EL AZ EMBER FIÁT? A KÖRÜLÖTTE LEVŐK PEDIG LÁTTÁK MI KÖVETKEZIK, ÉS ÍGY SZÓLTAK NEKI: URAM, VÁGJUK ŐKET FEGYVERREL? ÉS KÖZÜLÜK VALAKI MÁR ODASÚJTOTT A FŐPAP SZOLGÁJÁHOZ, ÉS LEVÁGTA A JOBB FÜLÉT. JÉZUS PEDIG MEGSZÓLALT ÉS EZT MONDTA: HAGYJÁTOK ABBA! ÉS MEGÉRINTETTE ANNAK FÜLÉT, ÉS MEGGYÓGYÍTOTTA, MAJD AZ ELLENE KIVONULT PAPIFEJEDELMEKNEK, A TEMPLOMŐRZÉS VEZETŐINEK, ÉS A VÉNEKNEK ÍGY SZÓLT JÉZUS: MINT VALAMI RABLÓRA, ÚGY JÖTTETEK RÁM FEGYVEREKKEL ÉS DORONGOKKAL! MINDEN NAP VELETEK VOLTAM A TEMPLOMBAN, DE KEZET NEM EMELTETEK RÁM. ÁM EZ A TI ÓRÁTOK ÉS A SÖTÉTSÉG HATALMA. AZUTÁN MEGRAGADTÁK ŐT ÉS ELVEZETTÉK. ELVITTÉK A FŐPAP HÁZÁBA. PÉTER TÁVOLRÓL KÖVETTE ŐT. ÉS MIKOR TÜZET RAKTAK AZ UDVAR KÖZEPÉN ÉS KÖRÜLÜLTÉK, PÉTER IS LEÜLT KÖZÉJÜK. ÉS A TŰZ VILÁGÁNÁL MEGLÁTTA ŐT EGY SZOLGÁLÓLEÁNY, ERŐSEN MEGNÉZTE, ÉS ÍGY SZÓLT: EZ IS ŐVELE VOLT. Ő AZONBAN TAGADTA, ÉS AZT MONDTA: ASSZONY, NEM ISMEREM ŐT! KEVÉSSEL AZUTÁN MÁS VALAKI LÁTTA MEG, ÉS MEGSZÓLALT: TE IS KÖÖZÜLÜK VALÓ VAGY. PÉTER PEDIG ERŐSÍTETTE: EMBER, NEM VAGYOK! KÖRÜLBELÜL EGY ÓRA MÚLVA ISMÉT MÁS VALAKI ÁLLÍTOTTA: EZ IS VELE VOLT, MERT EZ IS GALILEAI. PÉTER FELKIÁLTOTT: EMBER, NEM TUDOM MIT BESZÉLSZ! MÉG BESZÉLT, MIKOR EGYSZERRE MEGSZÓLALT A KAKAS. EKKOR HÁTRAFORDULT AZ ÚR, RÁTEKINTETT PÉTERRE. ÉS MEGEMLÉKEZETT PÉTER AZ ÚR SZAVÁRÓL, HOGY MEGMONDTA NEKI: MIELŐTT MA A KAKAS SZÓL, HÁROMSZOR TAGADSZ MEG ENGEM. KIMENT PÉTER ÉS KESERVESEN SÍRT.


Ki miért mozdul, lép, ki mire felel, s miért nem másképp? Mi mozgatja e történet szereplőit?
Sokszor azért nehéz jól értenünk a bibliai mondandót, mert képtelenek vagyunk elképzelni, idézni azt a kort, átlátni azt a helyzetet, érezni azt a légkört, nem tudunk rákérdezni, jól látni. Azt hiszem, most segíthet nekünk látni, érteni a jelenlegi hatalmi harc, ami körülöttünk van.

Azt hiszem, sokan néztük tegnap este a választások előtti "nagy" miniszterelnöki szópárbajt. Azt hittem, lehetetlen nem látni azt, amit én látok. De kiderült, az étékelésből, mindenki azt lát, amit akar, s igyekszik igazolni, amiről rég meggyőzte magát, vagy ami érdekében áll ...
Miben élünk? Tudjuk? Látjuk? Nézői véleménynyilvánításokat vetítettek a nézők elé a miniszteri vita után, majd mind olyan volt, amiből hiányzik a jóindulat, a mértéktartás, a mások megbecsülése... elszabadultak az indulatok. Mi okozta? Érdek, kíméletlen hatalmi harc?

Szabad tudnunk, ez volt jelen akkor is, amikor Jézust féltékeny dühvel lesték. Kiké volt akkor a vagyon, a szerep, a hatalom? Tisztességről, erkölcsről prédikáltak a népnek, miközben ők rejtőzködve, tisztességtelen eszközökkel, megvesztegetéssel biztosították hatalmukat...

Egyik neves filozófusunk írt tankönyvet, a tiszességről, a morálról, a helyes magatartásról. Megkapó olvasmány volt, mikor olvastam. Kíméletlenül fogalmaz a tisztesség kérdésében:

"Van négy olyan jellemhiba, ami nem fér össze a tisztességgel. Ezek: az irigység, a hiúság, a neheztelés és a gyávaság... Agresszivitás, féltékenység, dölyfösség, önelégültség, mértéktelenség... képtelenné tehet valakit arra, hogy helyesen cselekedjen...Bár önmagukban tán "kisebb rosszak", potenciálisan a legsúlyosabbak... amennyiben arra hajlamosítják az embereket, hogy minden helytelen dolgot megcselekedjenek... Az irigységgel tetézett hiúság kiszabadíthatja a rombolás és önrombolás démonát... A neheztelés ideológiákat, azok megemésztetlen töredékeit szívja fel magába, s ezen ideológiák segítségével vegyíti a gyűlöletet és az irigységet... A neheztelés főleg politikai szférában engedi szabadjára démonait... az elkövetett bűnök felének oka a gyávaság, egész sor bűntettet meg lehetne akadályozni, meg lehetne gátolni, ha azok, akik erre képesek, nem viselkednének gyáván..."

Ugyanez a filozófusnő, elmarasztalóan nyilatkozott, az agresszív indulatot, kicsinyes hangot nyugodt, határozottsággal következetesen elkerülő volt miniszterelnökről. Ezért vettem ma újra elő e filozófusnő kötetét. Viselkedésével illusztrálta, azt amit írt... Mi kényszerítette erre?
Avagy miért fogtak kezet a szópárbaj résztvevői a képernyő előtt? Mert annyira becsülik egymást? Vagy a nézők kedvéért? A látszatért? Ha másutt találkoznak, örömmel kezet ráznak ?

MÉG BESZÉLT, MIKOR NAGY SOKASÁG JÖTT, ÉLÜKÖN JÚDÁSSAL, AKI EGY A TIZENKETTŐ KÖZÜL, ÉS Ő JÉZUSHOZ KÖZELEDETT ÉS MEGCSÓKOLTA ŐT. JÉZUS AZT MONDTA: JÚDÁS, CSÓKKAL ÁRULOD EL AZ EMBER FIÁT?

Hogyan áll szemközt Júdás Jézussal? Élükre áll amazoknak, akik fegyverrel jönnek mögötte. Hogyan közelít Jézushoz? Megcsókolja. Mintha, épp mint máskor, csak közéjük érkezne...
A tanítványok nyilván döbbenten nézik mi történik, de Jézus tudja, nevén nevezi őt és tettét:
JÚDÁS, CSÓKKAL ÁRULOD EL AZ EMBER FIÁT? Miféle ember Júdás? Áruló, aki láttat...

Mindnyájan megronthatók vagyunk, ha gyáván rejtőzködünk. Júdás az, akit megrontottak...
Júdás eszközzé lesz a hatalom kezében. Miért tehetik azzá? Mert megvehető titkai miatt. Szabad sorra venni azt a négyet, amit emlegettem: irigység, hiúság, neheztelés, gyávaság... Miféle bűnök ezek? Rejtettek! Semmiségnek, vagy másnak minősítik, (igazolják) mint amik: igazságosság igényének, jogos önbecsülésnek, méltó haragnak, igazságszolgáltatásnak...

Mivel szokták Júdást igazolni és fölmenteni? Azzal, hogy Isten akarata volt, ami történt, mit is tehetett volna... vagy azt, hogy nem lett Jézus az elnyomó hatalom elleni népvezérré, ahogy várta tőle...vagy Júdás éppen így akarta kényszeríteni, Jézust újabb csodatételre... De félek, ez mind hamis. Júdás az ellenséges hatalommal cimborál, mert szerepvágyó, és megvehető.
Hányan és hányan próbálták azzal felmenteni Júdást, hogy csak ki akarta ugratni a nyulat a bokorból... Mentség, hogy becsvágyó és hiú? Zavarta, hogy Jézus rápirított kapzsiságára, pénzszeretetére? Kevesellte a megbecsülést, amit kapott, irigyelte tán Pétert, Jánost, Jakabot, kiket magával vitt Jézus a hegyre? Netán tele volt szíve nehezteléssel? Árulásának oka?

Nincs tisztában hibáival, nem vállalja önmagát, meg lehet téveszteni, mások ellen lehet indítani. Igen, minden hiú, féltékeny, önigazoló embert lehet megfelelő eszközökkel hangolni.
Gyáva volt? Sötétben jön, fegyveresekkel a háta mögött, pedig neki tudja jól, ki ellen jön. Tudnia kell, Jézus nem ragad fegyvert, ám azt is, hogy a mellette és mögötte állók készek megvédeni, tehát okkal, joggal fél. Igazolta, hogy megteheti, de elvállalni előttük nem tudja.

Ki, s mi ronthat meg minket? Valaki meghívót küldött nekem. Olyan ember, aki hátat fordított irodalmi körünknek, aki ott pocskondiázta, ahol tehette, aki úgy nyilatkozott róla, mint ami becsülésre érdemtelen. Vajon miért küld meghívót nekem, a kör vezetőjének és azoknak, akik ellen annyit beszélt? Miért hív, mire hív? Megváltozott volna irányunkban? Sajnos nem. Tán közönség kell, taps az ő "magasabb", fölöttünk álló teljesítményének ünnepléséhez? Miért nem érzi, hogy lehetetlen amit meghívásával elvár? Megsértődhet azon, ha nem megyünk? Min sértődik meg? Mivel igazol? Mi teszi vakká? A hiúság, a szerepvágy s elismerés igénye.
Neheztelni fog, joggal fog elmarasztalni minket, akik meghívását feleletre nem méltattuk?

A KÖRÜLÖTTE LEVŐK PEDIG LÁTTÁK MI KÖVETKEZIK, ÉS ÍGY SZÓLTAK NEKI: URAM, VÁGJUK ŐKET FEGYVERREL? ÉS KÖZÜLÜK VALAKI MÁR ODASÚJTOTT A FŐPAP SZOLGÁJÁHOZ, ÉS LEVÁGTA A JOBB FÜLÉT..

Mit látnak, mit éreznek a tanítványok? Először tán csak Júdást látják, aztán a fegyvereseket is. Mozdul bennük a bátorság, és harcra, tettre kényszeríti őket az összetartozás és hűség.
JÉZUS PEDIG MEGSZÓLALT ÉS EZT MONDTA: HAGYJÁTOK ABBA! ÉS MEGÉRINTETTE ANNAK FÜLÉT, ÉS MEGGYÓGYÍTOTTA

Vajon hogyan élte meg az a templomi szolga a füle vesztését, és csodálatos gyógyulását? Miféle hatalommal bíró ember ez, akiért jöttek? És vajon miért hagyja utána magát elfogni?
Nyilván nem tudja, nem is sejti, hogy akit Isten győz le, azt ember le nem győzheti. Lehet a látszatot igazolni, de Krisztust nem ők, hanem az Atya és az emberek iránti szeretet győzte le. Mennyire félreérthetetlen ami történik. Meggyógyítja azt a katonát, akit tanítványai igyekeznek eltenni az útból. Még a látszatát sem tűri Jézus, hogy szembeszállt a katonákkal, hogy a túlerőnek, hogy az erőszaknak engedett...

RÓNAY GYÖRGY
OLAJFÁK ÉJSZAKÁJA

Nem bírtak fönn maradni.
egy kurta óra hosszat -
Míg arccal kőre rogyva,
kegyetlen kőtenyéren
olajfalomb-ezüstben
ázott az Úr a vérben.
Világ fölé emelve
kegyetlen kőtenyéren
keresztfa nőtt előtte
kopáran és keményen.
Olajágon tövis nőtt
keserve koronának
vesszőt hajtott a cserje
testét megostorozni.
Tenyerek kérgesedtek
és öklök ólmosodtak -
Nem bírtak fönn maradni
egy kurta óra hosszat.
Mert ez volt az az óra,
mikor eláll a világ szívverése.

Aki a fűben alszik,
nem látja lenn a völgyet,
ahol a kardok égnek,
a fáklyák hömpölyögnek -
a poroszlók pora felhőz,
csatlósok szíja csattan,
álnok csókok csobbannak
a vérívó patakban -
Legyen hozzánk irgalmas az Isten!

Karddal jönnek, doronggal,
mint egy gonosztevőre -
még egyszer térdre roskad,
arccal borul a kőre -
vérverejtékben ázik
azon a kőtenyéren -
világtalan magányban
lépkedni kezd az éjben -

Legyen hozzánk irgalmas az Isten!

AZ ELLENE KIVONULT PAPIFEJEDELMEKNEK, A TEMPLOMŐRZÉS VEZETŐINEK, ÉS A VÉNEKNEK ÍGY SZÓLT JÉZUS: MINT VALAMI RABLÓRA, ÚGY JÖTTETEK RÁM FEGYVEREKKEL ÉS DORONGOKKAL! MINDEN NAP VELETEK VOLTAM A TEMPLOMBAN, DE KEZET NEM EMELTETEK RÁM. ÁM EZ A TI ÓRÁTOK ÉS A SÖTÉTSÉG HATALMA. AZUTÁN MEGRAGADTÁK ŐT ÉS ELVEZETTÉK. ELVITTÉK A FŐPAP HÁZÁBA...

Ki van jelen? Ki van ott vele szemben? Júdás és a fegyveresek. Hol vannak a papifejedelmek, hol vannak a templomőrök, és hol vannak a vének? Akár láthatók, akár nem láthatók, Jézus Krisztus tudja őket a történések mögött, nekik felel, hozzájuk szól, őket szembesíti azzal, amit épp ellene tesznek. Itt az éj leple alatt, a nyilvánosság kizárásával teszik, mert gyávák, félnek a néptől, épp hogy szerepük, tekintélyük, valakiségük elvesztésétől.

Miféle kettősség ez? Az Atyára bízza, mi történjen vele, s mégis, elfogják, mint gonosztevőt.
Vele az történik, amit az Atya értünk megenged, és ővele csak azért tehetik, mert elvállalta!
Nem mentheti meg őt senki az Atya akarata ellenére, mert azt akarja, amit az Atya akar.

Ez az, amit mi alig tudunk kezelni, amit mi szüntelenül összekeverünk. Amit Istennek engedve megértünk, hiszünk, remélünk, és ami ezután gyakorlatilag történik. Mert semmit nem tehetnek Isten akarata ellenében, és hogy mit lépnek, mit igazolnak az ha fáj sem fontos. Csak azokat téveszthetik meg, akik akarnak tévedni, azok előtt meg hiába is igazolunk mást. A mi kínjaink oka, hogy nem bízzuk dolgainkat, reményeinket Istenre, s ha rábízzuk is, nem látjuk az események közepette, s éppen ezért embereket látunk, emberekkel fordulunk szembe...
PÉTER TÁVOLRÓL KÖVETTE ŐT. ÉS MIKOR TÜZET RAKTAK AZ UDVAR KÖZEPÉN ÉS KÖRÜLÜLTÉK, PÉTER IS LEÜLT KÖZÉJÜK. ÉS A TŰZ VILÁGÁNÁL MEGLÁTTA ŐT EGY SZOLGÁLÓLEÁNY, ERŐSEN MEGNÉZTE, ÉS ÍGY SZÓLT: EZ IS ŐVELE VOLT. Ő AZONBAN TAGADTA, ÉS AZT MONDTA: ASSZONY, NEM ISMEREM ŐT! KEVÉSSEL AZUTÁN MÁS VALAKI LÁTTA MEG, ÉS MEGSZÓLALT: TE IS KÖZÜLÜK VALÓ VAGY. PÉTER PEDIG ERŐSÍTETTE: EMBER, NEM VAGYOK! KÖRÜLBELÜL EGY ÓRA MÚLVA ISMÉT MÁS VALAKI ÁLLÍTOTTA: EZ IS VELE VOLT, MERT EZ IS GALILEAI. PÉTER FELKIÁLTOTT: EMBER, NEM TUDOM MIT BESZÉLSZ!

Péter követi Jézust. Mert szereti, mert félti, mert aggódik érte, és mert reméli, tehet valamit. Akkor még eszébe se jut a jövendölés a háromszori tagadásról és a kakasszóról. Furcsa tán, hogy ilyet mondok, de hasonlót lép, mint Júdás, csak másfelől. Odamegy közéjük, m i n t h a oda tartozna, azok közé, akik a tűz körül melegednek a főpap udvarán. Eszébe sem jut, hogy itt mindenki a főpap híve, szolgája, ő pedig egyedül van, társai és mestere nélkül. És amikor nekiszegzik a kérdést, amikor színvallásra kényszerül, vállalhatatlanná lesz hovatartozása.
NEM ISMEREM ŐT... EMBER, NEM AZ VAGYOK... NEM TUDOM MIT BESZÉLSZ...

MÉG BESZÉLT, MIKOR EGYSZERRE MEGSZÓLALT A KAKAS...

Ráébred, hogy fél, s ahányszor kérdezik, tagadni fog. Nem képes másra. Rossz helyen van itt, társai, Mestere nélkül van. Kétségbeesett, bizonytalan, reszket, mert megijedt, mert fél...
Oly szerencsétlenek vagyunk! és rostáján a Sátán egyre rostál... (Paul Claudel Sötétség)

EKKOR HÁTRAFORDULT AZ ÚR, RÁTEKINTETT PÉTERRE. ÉS MEGEMLÉKEZETT PÉTER AZ ÚR SZAVÁRÓL, HOGY MEGMONDTA NEKI: MIELŐTT MA A KAKAS SZÓL, HÁROMSZOR TAGADSZ MEG ENGEM. KIMENT PÉTER ÉS KESERVESEN SÍRT.

Mit láthatott Jézus Péter szemében, és Péter Jézuséban? Ha mernénk találkozni azzal, amit tettünk, s azzal, amit tettünkről Jézus gondol? Azzal, hogy értünk, miattunk nem volt elég kevesebb, mint a kereszthalál. Péter szembesül vele, mit ér hűsége, mit ér fogadkozása, mit ér készsége, s kimegy onnan, keserves sírva fakad a magát erősnek gondoló tanítvány. Bár kimenekülnénk mi is abból, amiben elveszünk, bár sírni tudnánk saját méltatlanságunk miatt.

RÓNAY GYÖRGY
OLAJFÁK ÉJSZAKÁJA

Világ fölé emelve
kegyetlen kőtenyéren
keresztfa nőtt előtte
kopáran és keményen.
Olajágon tövis nőtt
keserve koronának
vesszőt hajtott a cserje
testét megostorozni.
Tenyerek kérgesedtek
és öklök ólmosodtak -
Nem bírtak fönn maradni
egy kurta óra hosszat.
Mert ez volt az az óra,
mikor eláll a világ szívverése.
Ez az az óra,
mikor az őrség elalszik a strázsán.
Ez az az óra,
mikor a kés ízétől fölcsuklik a Bárány.
És mi vagyunk azok az ácsok,
akik keresztet ácsolunk magunkból,
hogy legyen mire fölfeszítsék
az Istent.

Mi vagyunk azok a hősök,
akik a szolga fülét levágják,
de kakasszóra a főpap udvarában
megtagadják az Istent.
Mi vagyunk azok az őrök,
akiktől ellopják a várat,
akiktől föltörik a pincét,
kirabolják a pajtát,
elorozzák a kincset!
Mi vagyunk azok az ácsok!
Mi vagyunk azok a hősök!
Mi vagyunk azok az őrök!
Legyen hozzánk irgalmas az Isten!

Nem bírtunk fönn maradni
egy kurta óra hosszat:
bírjunk veled maradni,
ha szíjak záporoznak.
legyen halotti ágyad
s szívünk sziklasírja,
s támadj föl harmadnapra,
ahogy meg van írva.

Ablonczy Ágnes

VISSZA | OLDAL TETEJÉRE | CÍMLAP | IMPRESSZUM

Copyright: Parokia© 2000.
Minden jog fenntartva.