90. Jézus elfogatása

Újszövetség - Lukács 22:47-63.

MÉG BESZÉLT, MIKOR NAGY SOKASÁG JÖTT, ÉLÜKÖN JÚDÁSSAL, AKI EGY A TIZENKETTŐ KÖZÜL, ÉS Ő JÉZUSHOZ KÖZELEDETT ÉS MEGCSÓKOLTA ŐT. JÉZUS AZT MONDTA: JÚDÁS, CSÓKKAL ÁRULOD EL AZ EMBER FIÁT? A KÖRÜLÖTTE LEVŐK PEDIG LÁTTÁK MI KÖVETKEZIK, ÉS ÍGY SZÓLTAK NEKI: URAM, VÁGJUK ŐKET FEGYVERREL? ÉS KÖZÜLÜK VALAKI MÁR ODASÚJTOTT A FŐPAP SZOLGÁJÁHOZ, ÉS LEVÁGTA A JOBB FÜLÉT. JÉZUS PEDIG MEGSZÓLALT ÉS EZT MONDTA: HAGYJÁTOK ABBA! ÉS MEGÉRINTETTE ANNAK FÜLÉT, ÉS MEGGYÓGYÍTOTTA, MAJD AZ ELLENE KIVONULT PAPIFEJEDELMEKNEK, A TEMPLOMŐRZÉS VEZETŐINEK, ÉS A VÉNEKNEK ÍGY SZÓLT JÉZUS: MINT VALAMI RABLÓRA, ÚGY JÖTTETEK RÁM FEGYVEREKKEL ÉS DORONGOKKAL! MINDEN NAP VELETEK VOLTAM A TEMPLOMBAN, DE KEZET NEM EMELTETEK RÁM. ÁM EZ A TI ÓRÁTOK ÉS A SÖTÉTSÉG HATALMA. AZUTÁN MEGRAGADTÁK ŐT ÉS ELVEZETTÉK. ELVITTÉK A FŐPAP HÁZÁBA. PÉTER TÁVOLRÓL KÖVETTE ŐT. ÉS MIKOR TÜZET RAKTAK AZ UDVAR KÖZEPÉN ÉS KÖRÜLÜLTÉK, PÉTER IS LEÜLT KÖZÉJÜK. ÉS A TŰZ VILÁGÁNÁL MEGLÁTTA ŐT EGY SZOLGÁLÓLEÁNY, ERŐSEN MEGNÉZTE, ÉS ÍGY SZÓLT: EZ IS ŐVELE VOLT. Ő AZONBAN TAGADTA, ÉS AZT MONDTA: ASSZONY, NEM ISMEREM ŐT! KEVÉSSEL AZUTÁN MÁS VALAKI LÁTTA MEG, ÉS MEGSZÓLALT: TE IS KÖÖZÜLÜK VALÓ VAGY. PÉTER PEDIG ERŐSÍTETTE: EMBER, NEM VAGYOK! KÖRÜLBELÜL EGY ÓRA MÚLVA ISMÉT MÁS VALAKI ÁLLÍTOTTA: EZ IS VELE VOLT, MERT EZ IS GALILEAI. PÉTER FELKIÁLTOTT: EMBER, NEM TUDOM MIT BESZÉLSZ! MÉG BESZÉLT, MIKOR EGYSZERRE MEGSZÓLALT A KAKAS. EKKOR HÁTRAFORDULT AZ ÚR, RÁTEKINTETT PÉTERRE. ÉS MEGEMLÉKEZETT PÉTER AZ ÚR SZAVÁRÓL, HOGY MEGMONDTA NEKI: MIELŐTT MA A KAKAS SZÓL, HÁROMSZOR TAGADSZ MEG ENGEM. KIMENT PÉTER ÉS KESERVESEN SÍRT.

Ki miért mozdul, lép, ki mire felel, s miért nem másképp? Mi mozgatja e történet szereplőit?
Sokszor azért nehéz jól értenünk a bibliai mondandót, mert képtelenek vagyunk elképzelni, idézni azt a kort, átlátni azt a helyzetet, érezni azt a légkört, nem tudunk rákérdezni, jól látni. Azt hiszem, most segíthet nekünk látni, érteni a jelenlegi hatalmi harc, ami körülöttünk van.

Azt hiszem, sokan néztük tegnap este a választások előtti "nagy" miniszterelnöki szópárbajt. Azt hittem, lehetetlen nem látni azt, amit én látok. De kiderült, az étékelésből, mindenki azt lát, amit akar, s igyekszik igazolni, amiről rég meggyőzte magát, vagy ami érdekében áll ...
Miben élünk? Tudjuk? Látjuk? Nézői véleménynyilvánításokat vetítettek a nézők elé a miniszteri vita után, majd mind olyan volt, amiből hiányzik a jóindulat, a mértéktartás, a mások megbecsülése... elszabadultak az indulatok. Mi okozta? Érdek, kíméletlen hatalmi harc?

Szabad tudnunk, ez volt jelen akkor is, amikor Jézust féltékeny dühvel lesték. Kiké volt akkor a vagyon, a szerep, a hatalom? Tisztességről, erkölcsről prédikáltak a népnek, miközben ők rejtőzködve, tisztességtelen eszközökkel, megvesztegetéssel biztosították hatalmukat...

Egyik neves filozófusunk írt tankönyvet, a tiszességről, a morálról, a helyes magatartásról. Megkapó olvasmány volt, mikor olvastam. Kíméletlenül fogalmaz a tisztesség kérdésében:

"Van négy olyan jellemhiba, ami nem fér össze a tisztességgel. Ezek: az irigység, a hiúság, a neheztelés és a gyávaság... Agresszivitás, féltékenység, dölyfösség, önelégültség, mértéktelenség... képtelenné tehet valakit arra, hogy helyesen cselekedjen...Bár önmagukban tán "kisebb rosszak", potenciálisan a legsúlyosabbak... amennyiben arra hajlamosítják az embereket, hogy minden helytelen dolgot megcselekedjenek... Az irigységgel tetézett hiúság kiszabadíthatja a rombolás és önrombolás démonát... A neheztelés ideológiákat, azok megemésztetlen töredékeit szívja fel magába, s ezen ideológiák segítségével vegyíti a gyűlöletet és az irigységet... A neheztelés főleg politikai szférában engedi szabadjára démonait... az elkövetett bűnök felének oka a gyávaság, egész sor bűntettet meg lehetne akadályozni, meg lehetne gátolni, ha azok, akik erre képesek, nem viselkednének gyáván..."

Ugyanez a filozófusnő, elmarasztalóan nyilatkozott, az agresszív indulatot, kicsinyes hangot nyugodt, határozottsággal következetesen elkerülő volt miniszterelnökről. Ezért vettem ma újra elő e filozófusnő kötetét. Viselkedésével illusztrálta, azt amit írt... Mi kényszerítette erre?
Avagy miért fogtak kezet a szópárbaj résztvevői a képernyő előtt? Mert annyira becsülik egymást? Vagy a nézők kedvéért? A látszatért? Ha másutt találkoznak, örömmel kezet ráznak ?

MÉG BESZÉLT, MIKOR NAGY SOKASÁG JÖTT, ÉLÜKÖN JÚDÁSSAL, AKI EGY A TIZENKETTŐ KÖZÜL, ÉS Ő JÉZUSHOZ KÖZELEDETT ÉS MEGCSÓKOLTA ŐT. JÉZUS AZT MONDTA: JÚDÁS, CSÓKKAL ÁRULOD EL AZ EMBER FIÁT?

Hogyan áll szemközt Júdás Jézussal? Élükre áll amazoknak, akik fegyverrel jönnek mögötte. Hogyan közelít Jézushoz? Megcsókolja. Mintha, épp mint máskor, csak közéjük érkezne...
A tanítványok nyilván döbbenten nézik mi történik, de Jézus tudja, nevén nevezi őt és tettét:
JÚDÁS, CSÓKKAL ÁRULOD EL AZ EMBER FIÁT? Miféle ember Júdás? Áruló, aki láttat...

Mindnyájan megronthatók vagyunk, ha gyáván rejtőzködünk. Júdás az, akit megrontottak...
Júdás eszközzé lesz a hatalom kezében. Miért tehetik azzá? Mert megvehető titkai miatt. Szabad sorra venni azt a négyet, amit emlegettem: irigység, hiúság, neheztelés, gyávaság... Miféle bűnök ezek? Rejtettek! Semmiségnek, vagy másnak minősítik, (igazolják) mint amik: igazságosság igényének, jogos önbecsülésnek, méltó haragnak, igazságszolgáltatásnak...

Mivel szokták Júdást igazolni és fölmenteni? Azzal, hogy Isten akarata volt, ami történt, mit is tehetett volna... vagy azt, hogy nem lett Jézus az elnyomó hatalom elleni népvezérré, ahogy várta tőle...vagy Júdás éppen így akarta kényszeríteni, Jézust újabb csodatételre... De félek, ez mind hamis. Júdás az ellenséges hatalommal cimborál, mert szerepvágyó, és megvehető.
Hányan és hányan próbálták azzal felmenteni Júdást, hogy csak ki akarta ugratni a nyulat a bokorból... Mentség, hogy becsvágyó és hiú? Zavarta, hogy Jézus rápirított kapzsiságára, pénzszeretetére? Kevesellte a megbecsülést, amit kapott, irigyelte tán Pétert, Jánost, Jakabot, kiket magával vitt Jézus a hegyre? Netán tele volt szíve nehezteléssel? Árulásának oka?

Nincs tisztában hibáival, nem vállalja önmagát, meg lehet téveszteni, mások ellen lehet indítani. Igen, minden hiú, féltékeny, önigazoló embert lehet megfelelő eszközökkel hangolni.
Gyáva volt? Sötétben jön, fegyveresekkel a háta mögött, pedig neki tudja jól, ki ellen jön. Tudnia kell, Jézus nem ragad fegyvert, ám azt is, hogy a mellette és mögötte állók készek megvédeni, tehát okkal, joggal fél. Igazolta, hogy megteheti, de elvállalni előttük nem tudja.

Ki, s mi ronthat meg minket? Valaki meghívót küldött nekem. Olyan ember, aki hátat fordított irodalmi körünknek, aki ott pocskondiázta, ahol tehette, aki úgy nyilatkozott róla, mint ami becsülésre érdemtelen. Vajon miért küld meghívót nekem, a kör vezetőjének és azoknak, akik ellen annyit beszélt? Miért hív, mire hív? Megváltozott volna irányunkban? Sajnos nem. Tán közönség kell, taps az ő "magasabb", fölöttünk álló teljesítményének ünnepléséhez? Miért nem érzi, hogy lehetetlen amit meghívásával elvár? Megsértődhet azon, ha nem megyünk? Min sértődik meg? Mivel igazol? Mi teszi vakká? A hiúság, a szerepvágy s elismerés igénye.
Neheztelni fog, joggal fog elmarasztalni minket, akik meghívását feleletre nem méltattuk?

A KÖRÜLÖTTE LEVŐK PEDIG LÁTTÁK MI KÖVETKEZIK, ÉS ÍGY SZÓLTAK NEKI: URAM, VÁGJUK ŐKET FEGYVERREL? ÉS KÖZÜLÜK VALAKI MÁR ODASÚJTOTT A FŐPAP SZOLGÁJÁHOZ, ÉS LEVÁGTA A JOBB FÜLÉT..

Mit látnak, mit éreznek a tanítványok? Először tán csak Júdást látják, aztán a fegyvereseket is. Mozdul bennük a bátorság, és harcra, tettre kényszeríti őket az összetartozás és hűség.
JÉZUS PEDIG MEGSZÓLALT ÉS EZT MONDTA: HAGYJÁTOK ABBA! ÉS MEGÉRINTETTE ANNAK FÜLÉT, ÉS MEGGYÓGYÍTOTTA

Vajon hogyan élte meg az a templomi szolga a füle vesztését, és csodálatos gyógyulását? Miféle hatalommal bíró ember ez, akiért jöttek? És vajon miért hagyja utána magát elfogni?
Nyilván nem tudja, nem is sejti, hogy akit Isten győz le, azt ember le nem győzheti. Lehet a látszatot igazolni, de Krisztust nem ők, hanem az Atya és az emberek iránti szeretet győzte le. Mennyire félreérthetetlen ami történik. Meggyógyítja azt a katonát, akit tanítványai igyekeznek eltenni az útból. Még a látszatát sem tűri Jézus, hogy szembeszállt a katonákkal, hogy a túlerőnek, hogy az erőszaknak engedett...