91. Krisztus, az embereknek kiszolgáltatva

Újszövetség - Lukács ev. 22:63-23:25.

MÉG BESZÉLT, MIKOR NAGY SOKASÁG JÖTT, ÉLÜKÖN JÚDÁSSAL, AKI EGY A TIZENKETTŐ KÖZÜL, ÉS Ő JÉZUSHOZ KÖZELEDETT ÉS MEGCSÓKOLTA ŐT. JÉZUS AZT MONDTA: JÚDÁS, CSÓKKAL ÁRULOD EL AZ EMBER FIÁT? A KÖRÜLÖTTE LEVŐK PEDIG LÁTTÁK MI KÖVETKEZIK, ÉS ÍGY SZÓLTAK NEKI: URAM, VÁGJUK ŐKET FEGYVERREL? ÉS KÖZÜLÜK VALAKI MÁR ODASÚJTOTT A FŐPAP SZOLGÁJÁHOZ, ÉS LEVÁGTA A JOBB FÜLÉT. JÉZUS PEDIG MEGSZÓLALT ÉS EZT MONDTA: HAGYJÁTOK ABBA! ÉS MEGÉRINTETTE ANNAK FÜLÉT, ÉS MEGGYÓGYÍTOTTA, MAJD AZ ELLENE KIVONULT PAPIFEJEDELMEKNEK, A TEMPLOMŐRZÉS VEZETŐINEK, ÉS A VÉNEKNEK ÍGY SZÓLT JÉZUS: MINT VALAMI RABLÓRA, ÚGY JÖTTETEK RÁM FEGYVEREKKEL ÉS DORONGOKKAL! MINDEN NAP VELETEK VOLTAM A TEMPLOMBAN, DE KEZET NEM EMELTETEK RÁM. ÁM EZ A TI ÓRÁTOK ÉS A SÖTÉTSÉG HATALMA. AZUTÁN MEGRAGADTÁK ŐT ÉS ELVEZETTÉK. ELVITTÉK A FŐPAP HÁZÁBA. PÉTER TÁVOLRÓL KÖVETTE ŐT. ÉS MIKOR TÜZET RAKTAK AZ UDVAR KÖZEPÉN ÉS KÖRÜLÜLTÉK, PÉTER IS LEÜLT KÖZÉJÜK. ÉS A TŰZ VILÁGÁNÁL MEGLÁTTA ŐT EGY SZOLGÁLÓLEÁNY, ERŐSEN MEGNÉZTE, ÉS ÍGY SZÓLT: EZ IS ŐVELE VOLT. Ő AZONBAN TAGADTA, ÉS AZT MONDTA: ASSZONY, NEM ISMEREM ŐT! KEVÉSSEL AZUTÁN MÁS VALAKI LÁTTA MEG, ÉS MEGSZÓLALT: TE IS KÖÖZÜLÜK VALÓ VAGY. PÉTER PEDIG ERŐSÍTETTE: EMBER, NEM VAGYOK! KÖRÜLBELÜL EGY ÓRA MÚLVA ISMÉT MÁS VALAKI ÁLLÍTOTTA: EZ IS VELE VOLT, MERT EZ IS GALILEAI. PÉTER FELKIÁLTOTT: EMBER, NEM TUDOM MIT BESZÉLSZ! MÉG BESZÉLT, MIKOR EGYSZERRE MEGSZÓLALT A KAKAS. EKKOR HÁTRAFORDULT AZ ÚR, RÁTEKINTETT PÉTERRE. ÉS MEGEMLÉKEZETT PÉTER AZ ÚR SZAVÁRÓL, HOGY MEGMONDTA NEKI: MIELŐTT MA A KAKAS SZÓL, HÁROMSZOR TAGADSZ MEG ENGEM. KIMENT PÉTER ÉS KESERVESEN SÍRT.

Pár napja kért a lányom, nézzük meg ünnepek előtt a Messiásról készült filmet, neki szüksége van arra, hogy újra lássa, hogy érintse, szeme, füle által a lelkét, az, ami akkor történt...
Mihez ér a kép, amit látunk? Miért nem elég az írott szó általi felidézés, hogy érezzünk, hogy valóságos legyen ami akkor történt? És vajon a kép keltette érzés, mihez ér, s meddig tart?

Tegnap kaptam egy levelet: "betűellenes hangulatban voltam..." - írja, aki írta. Mit jelent ez? Mire felel? Mit csinálunk a szóval, mikor leírjuk, vagy mikor kimondjuk, mitől cseng üresen? Bizonyára sok hiteltelen véleményt, könnyen kimondott szót hallott, avagy olvasott mostanság a választások kapcsán, amitől ilyenféle, leírt betű ellen tiltakozó érzés támadt benne.

ÉS AZOK A FÉRFIAK, AKIK ŐRIZTÉK JÉZUST, CSÚFOLTÁK ÉS ÜTLEGELTÉK. AZUTÁN BETAKARTÁK SZEMÉT ÉS KÉRDEZTÉK: PRÓFÉTÁLD MEG, KI AZ AKI MEGÜTÖTT TÉGED? ÉS SOK EGYÉB KÁROMLÁSSAL ILLETTÉK...

A templomőrök, a katonák, akik Jézust őrizetbe vették, a "főnökség" véleményének szolgái, s jellemző, hogy e véleményt erősítendő igyekezettel, túlteljesítenek... Vakok arra, amit láthatnának, a feletteseikhez való hűség hamis igazolása miatt, nincs szemük arra, mi történik, miféle ember, aki előttük áll. Ütnek, ahol üthetnek, csúfolnak, ahol csúfolhatnak. Tudják mit csinálnak? De hisz nap mint nap láthatták, és hallhatták, mikor a templomban tanított. Akkor nem köptek, nem csúfoltak, nem ütöttek. Most miért engedik meg maguknak?

Mi bújik elő az emberből, ha módja van valakit - mások által igazoltan - megvetni, gyalázni?
Mostanság rengeteg példát tudnánk hozni erre. Mert a hatalmi helyzetért csatázók olyan hangot engednek meg beszédeikben és újságjaikban, amely ébreszti bennünk az igazolót, vagy ellenszegülőt. Mindegy melyiket, a hamis közlés következménye mindig az, hogy nincs kellő tájékozottság, nincs igaz érv, csak mesterségesen szított indulat, és így igazságalap nélkül fordulunk valakik ellen, avagy valakikért másokkal szembe. Rossz a szerep, amit kínálnak nekünk, hamis elégedettség avagy méltatlan keserűség születik csupán belőle...

Hadd idézzem Hamvas Bélát, akit elhallgattattak azok, akiknek hatalmi szerepben módjuk erre. Miért nem adtak neki szót? Mert ő látni akart, érteni, másokat gondolkodtatni, igazságra ébreszteni. Idézném, amit a közszereplésről, tömegről, közvéleményről írt:

"...A társadalomban semmi sem történik a közvélemény beleegyezése nélkül. A hatalom gyökere is a közvéleményben van. (Hume) De nemcsak a halalomé. Minden kiemelkedésé. Siker, elismerés, hírnév, eredmény, művészetben, politikában, gazdaságban tőle függ...
A közvélemény a Virágvasárnap és a Nagycsütörtök; leteríteni a palástot a bevonuló király előtt... négy nap múlva pedig, amikor felteszik a kérdést, hogy kinek kegyelmezzenek meg, a királynak vagy a rablógyilkosnak... egyhangúan a rablógyilkosnak... Ha egy hét múlva kérdezték volna meg, ismét más véleményen lenne...
Olyan korban, amelyben a tömeg jutott uralomra, az emberi egzisztencia szükségképpen szereppé és magánéletté szakad ketté. Ezzel adva van a közvélemény kifejlődésének lehetősége, mert a közvélemény nem egyéb, mint valótlanná vált, lényegtelen ember, vagyis a véleménytelen véleménye... a kiemelkedés ellen irányul, vagyis azt éri, aki fejét kiemeli a tömegből... aki egzisztenciális életet akar élni, valóságos akar lenni. A közvélemény tulajdonképpen a véleménytelenség félelme a véleménytől... " Hamvas: Közös életrend

ÉS AMINT MEGVIRRADT, ÖSSZEGYŰLT A NÉP VÉNEINEK TANÁCSA, A PAPI FEJEDELMEK ÉS ÍRÁSTUDÓK. ŐT IS AZ Ő FŐTANÁCSUK ELÉ VITTÉK. ÉS EZT MONDTÁK: HA TE VAGY A KRISZTUS, MONDD MEG NEKÜNK. Ő PEDIG ÍGY VÁLASZOLT: HA MONDOM IS NEKTEK, TI NEM HISZTEK, ÉS HA KÉRDEZLEK IS, NEM FELELTEK NEKEM. MOSTANTÓL FOGVA AZONBAN OTT ÜL MAJD AZ EMBER FIA A MINDENHATÓ ISTEN JOBBJA FELŐL...

Jézus Krisztust a zsidó nép, Izráel legmagasabb, mindenek fölött való képviselete elé állítják. Azok elé, akik elfogatásáért megvesztegették Júdást, akik parancsot adtak a templomőrség katonáinak, akik éj leple alatt fogták el, és vádat emelnek, bírósági eljárást folytatnak ellene.

A NÉP VÉNEINEK TANÁCSA - Izrael fiai egykor nemzetségenként a legöregebb férfiak vezetése alatt álltak. A nemzetségfők alapvetően egyenrangúként, de mégis, a hatalom a legerősebb öregek kezében összpontosult. A vének szó, ezért inkább méltóságot, mint kort jelölt. Háborús időkben vezérek voltak, békeidőben rendfenntartók, igazságszolgáltatók...

HA TE VAGY A KRISZTUS... Mind-mind tudnak arról, hogy szüleik majd a megígért Messiás, eljön az Isten által ígért Szabadító, de az ő szemükben Krisztus nem lehet az. Mitől csaló a szemükben? Nekik nem felel meg. Nekik nem kell az, amit képvisel...

Kérdezik, de a válasz bármi lehet, nekik annak igazolása, amit bizonyítani akarnak ellene. Jézus tudja ezt, tudja, mit gondolnak, tudja mit akarnak, tudja, hogy csak igazolást keresnek ... és ő sem titkolja mit gondol felőlük: HA MONDOM IS NEKTEK, TI NEM HISZTEK, ÉS HA KÉRDEZLEK IS, NEM FELELTEK... Nincs lehetőség szót érteni, ha nem számít amit mondana, amit éreztetne, amit beláthatnának...

Hogyan folytatja? MOSTANTÓL FOGVA AZONBAN OTT ÜL MAJD AZ EMBER FIA A MINDENHATÓ ISTEN JOBBJA FELŐL. Miért folytatja, miért mondja ezt nekik, akik süketek az ő bizonyosságára, és vakok arra, amit beláthatnának? Van értelme? A bizonyság kimondására itt annak van szüksége, aki maga maradt, kimondja, vallja, mennyire valóságos számára az Atya, akarat, a hozzá fűző kapocs, a láthatatlan ország, ahova készül, mely egyedül Istené.
Persze nem értik, hogy is értenék, féltékeny dühüket ébred, végleg el akarják hallgattatni...

MINDNYÁJAN KÉRDEZTÉK: TE VAGY TEHÁT AZ ISTEN FIA? Ő PEDIG AZT MONDTA: AHOGY MONDJÁTOK, ÉN VAGYOK. AZOK PEDIG ÍGY SZÓLTAK: MI SZÜKSÉG VAN MÉG TANÚKRA? HISZEN MI MAGUNK HALLOTTUK AZ Ő SZÁJÁBÓL!

Vádra éhesen kérdezik, Krisztus pedig vállal. El meri, el bírja vállalni. Mivé válik az igazság az ő kezükben, ha rögtön vád lehet a vállalt igazságból? Mennyire nem számít mi igaz, mi nem, címkézik vele az igaztalan vádat, azzal, amit épp kimond.

Eddig lázasan dolgozott az agyuk, hogyan, mivel, kivel, mi módon... s ím egész egyszerű a dolog, ő maga mondta, lám elismerte azt, amit ellene fel akartak hozni. Hogy ez maga az igazság? Nem számít, nincs jelentősége! Elhangzott, elég mert ez szemükben ellene szól!

Gyilkos dühüket kielégíteni csak akkor tudják, ha a helytartó engedélyezi kivégzését. Mi minden futhatott végig a városban, szájról, szájra, házról, házra. Hisz mennyien ismerhették. Mi mindent gondoltak erről az ügyről az emberek? Adtak neki esélyt? Drukkoltak neki?

AKKOR FELKEREKEDETT AZ EGÉSZ GYÜLEKEZET, ÉS ELVITTÉK ŐT PILÁTUSHOZ. ÉS KEZDTÉK ÍGY VÁDOLNI: ÚGY TALÁLTUK, HOGY EZ AZ EMBER NÉPÜNKET FÉLREVEZETI, ÉS TILTJA, HOGY ADÓT FIZESSÜNK A CSÁSZÁRNAK, ÉS AZT MONDJA, HOGY Ő KRISZTUS, A KIRÁLY. PILÁTUS ERRE MEGKÉRDEZTE ŐT: TE VAGY A ZSIDÓK KIRÁLYA? ÉS Ő AZT FELELTE NEKI: TE MONDOD. DE PILÁTUS AZT MONDTA A PAPIFEJEDELMEKNEK ÉS A SOKASÁGNAK: SEMMI BŰNT NEM TALÁLOK EBBEN AZ EMBERBEN.

Pilátus elé viszik. Az ismeri őket. Nem kevés gondja van miattuk, gyűlölködnek, acsarkodnak szüntelenül. Meghallgatja a vádakat: NÉP FÉLREVEZETÉSE, MÁSOK BEFOLYÁSOLÁSA, URALKODÁSVÁGY... Nem döbbenetes? Éppen azzal vádolják Pilátus előtt Jézust, amivel ők vannak tele! Pilátus értelmes ember, nem véletlenül római helytartó Izraelben. Az ő gondolatait nem az határozza meg, mit gondolnak a vének és a papok. Nem vak arra, amit lát.

Látja, félre akarják vezetni, befolyásolni akarják véleményét, fölébe akarnak kerülni elgondolásaikkal, kényszeríteni akarják arra, hogy megtegye, amit nem akar! Megpróbálja azt, amit még ppróbálhat. Az általuk vádlott Krisztust kérdezi: TE VAGY A ZSIDÓK KIRÁLYA? Miféle lehetetlen helyzet lehetett, azt kérdezni egy megkötözött embertől, akivel hatalmi körökben soha nem találkozott, akit senki se véd, hogy királya-e azoknak, akik vádolják?! Vajon Jézus rábólintása mit jelenthet, mit árul el Pilátusnak? Hisz nyilvánvaló, ez az ember a légynek se vét! Miért is akarják megölni!?

AZOK ANNÁL INKÁBB ERŐSKÖDTEK: TANÍTÁSAIVAL FELLÁZÍTJA AZ EGÉSZ ZSIDÓ NÉPET, MINTHOGY EGÉSZ JÚDEÁBAN TANÍT, GALILEÁTÓL KEZDVE JERUZSÁLEMIG. PILÁTUS, AMIKOR EZT HALLOTTA, MEGKÉRDEZTE, HOGY CSAKUGYAN GALILEÁBÓL VALÓ EZ AZ EMBER? ÉS MIKOR MEGTUDTA, HOGY HERÓDES HATÓSÁGA ALÁ TARTOZIK, ELKÜLDTE HERÓDESHEZ, AKI ÉPPEN AKKOR SZINTÉN JERUZSÁLEMBEN TARTÓZKODOTT.

Pilátus mentőövet kap, vagy legalábbis ő azt gondolja, kitérhet előlük, továbbküldheti ezt az embert, mert galileai. Hadd döntsön felőle Heródes, akinek fennhatósága alá tartozik. Nyílván nagyot lélegzik Pilátus, kínos ügy, napnál világosabb a gonosz indulat, a hamisság...

MIKOR HERÓDES MEGLÁTTA JÉZUST, IGEN MEGÖRÜLT, MERT MÁR RÉGÓTA SZERETTE VOLNA LÁTNI, MIVEL SOKAT HALLOTT FELŐLE, ÉS REMÉLTE, HOGY VALAMI CSODÁT TESZ MAJD ŐELŐTTE. ÉS HOSSZASAN FAGGATTA, DE Ő SEMMIT SE FELELT NEKI. OTT ÁLLOTTAK A PAPI FEJEDELMEK ÉS ÍRÁSTUDÓK, ÁDÁZUL VÁDOLVA ŐT. HERÓDES PEDIG KATONÁIVAL EGYÜTT, MEGVETŐEN BÁNT VELE: KICSÚFOLTA ŐT, AZUTÁN FÉNYES RUHÁBA ÖLTÖZTETTE, ÉS VISSZAKÜLDTE PILÁTUSHOZ.

Heródes látni szerette volna Jézust. Miért vágyott rá? Mert hallott csodáiról. Szerette volna, ha előtte tesz csodát. Nyilván nem így képzelte el a találkozást, de reménykedett, hátha szóra bírja. Mikor egyértelmű lett számra, hogy nem lát csodát, sőt, még feleletet sem kap, nyílván úgy gondolja, egyáltalán nem érdemes miatta szembefordulni a vénekkel, máris megvetőn fordul ellene, megalázza, megszégyeníti, kicsúfolja, és visszaküldi Pilátushoz.

HERÓDES ÉS PILÁTUS AZON A NAPON JÓ BARÁTOK LETTEK EGYMÁSSAL. AZELŐTT ELENSÉGEI VOLTAK EGYMÁSNAK.

Vajon miféle barátság ez, mely így születik? Mi köti őket össze, akik eddig ellenségek voltak? Miben gondolkodnak azonosan? Abban egyek amit a vádlók és vádlott felől gondolnak?
Lehet igazi egység a rossz szolgálatára?

PILÁTUS PEDIG A PAPIFEJEDELMEKET, A FŐEMBEREKET ÉS A NÉPET ÖSSZEGYŰJTÖTTE ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK: IDEHOZTÁTOK NEKEM EZT AZ EMBERT, MINT VALAMI NÉPÁMÍTÓT, S ÍME ÉN ELŐTTETEK VALLATTAM ŐT, DE SEMMI OLYAN BŰNT NEM TALÁLTAM BENNE, AMIVEL ŐT VÁDOLJÁTOK. DE MÉG HERÓDES SEM, MERT Ő IS VISSZAKÜLDTE HOZZÁM. ÍGY TEHÁT, MIVEL SEMMI HALÁLT ÉRDEMLŐ DOLGOT NEM CSELEKEDETT, MEGFENYÍTEM ŐT, ÉS ELBOCSÁTOM. ÜNNEPENKÉNT PEDIG SZABADON KELLETT SZÁMOKRA BOCSÁTANI EGY FOGLYOT.

Pilátus még tesz egy próbát. Ha látják a vádlott kínját, a vért, amire áhítoznak, akkor talán megkönyörülnek ezen a szerencsétlenen... Pilátus nem tudja, nem érti mivel áll szemben!
Látja a kiszolgáltatott Jézust, látja amazok féktelen indulatát. Van amit lát, van amit nem lát.
Mit nem lát? Az erőt! Gyengének érzi Jézust, megvédendőnek, aki előtte megkötözve áll. Pedig ott az erő! Micsoda erő! Bizalom és alázat, Istennek engedni, miközben amazok megalázzák, megverik, úgy tűnik, úgy hiszik, azt tehetik vele, amit akarnak, és teszik is.

Mereskovszkij Ismeretlen Jézus c. kötetében arról ír, hogy a világ hatalma és Krisztus szavának ereje ellene vannak egymásnak. Egyik a másikat kizárja. Ezért záródik ki Jézus, ezért záródtak utána is azok, akik éltek az ige által. Nem tűrik az élet jeleit azok, akik holt betűhöz, szokásokhoz (a világban szemmel, kézzel megragadható dolgokhoz) ragaszkodnak.

DE AZ EGÉSZ SOKASÁG ÍGY KIÁLTOZOTT: VÉGEZZ VELE! ÉS BOCSÁSD SZABADON NEKÜNK BARABBÁST! EZT AZ EMBERT BÖRTÖNBE VETETTÉK VALAMI LÁZADÁSÉRT, GYILKOSSÁGÉRT, AMI A VÁROSBAN TÖRTÉNT. PILÁTUS ISMÉT HOZZÁJUK FORDULT, MERT SZABADON AKARTA BOCSÁTANI JÉZUST. DE AZOK CSAK EGYRE KIÁLTOZTAK: FESZÍTSD MEG! FESZÍTSD MEG!

Miért döntenek Krisztus ellen? Mi lesz az emberből, ha magával sodorja mások indulata?
Mi ez? Tulajdonképpen tudják ki Jézus, vagy netán kell nekik ez a Barabás, akitől félni kell?

Ő PEDIG HARMADSZOR IS MONDTA NEKIK: MI ROSSZAT TETT HÁT? SEMMI HALÁLT ÉRDEMLŐ BŰNT NEM TALÁLTAM BENNE, EZÉRT MEGFENYÍTEM ŐT ÉS ELBOCSÁTOM. DE AZOK HARSÁNY KIÁLTÁSOKKAL OSTROMOLTÁK ÉS KÖVETELTÉK, HOGY FESZÍTSÉK MEG. ÉS KIÁLTOZÁSUK GYŐZÖTT. ÉS SZABADON BOCSÁTOTTA NEKIK AZT, AKI LÁZADÁSÉRT ÉS GYILKOSSÁGÉRT VOLT TÖMLÖCBE VETVE, S AKIT KÉRTEK; JÉZUST PEDIG KISZOLGÁLTATTA AKARATUKNAK.

"A közvélemény természetére vonatkozólag két dolog vált világossá, először, hogy mindig ítélet, másodszor, hogy mindig az ellen fordul, aki a tömegből ki akar emelkedni. Az ítélet nem teremtő, nem nevelő, nem alkotó, ellenkezőleg. Szempontja mindig morálisnak látszik, de sohasem az. Nem tűri a kiemelkedést, meg tudja akadályozni. Ez kitűnik abból, hogy a közvélemény megbocsát annak, aki a tömegből nem emelkedik ki. A tömeg nem azt üldözi, aki bűnt követ el, hanem aki föléje kerülhet, a közvélemény nem morális ítélet, hanem morális ítéletbe burkolt védekezés az ellen... aki fölötte van... Az ítélete mindig patetikus , nagy hangjának kell lenni, harsogni... Nem az igazság a fontos, hanem a hangosság : a reklám, a plakát, a sajtó, vagyis a blöff..." Hamvas Béla: Közös életrend

ÉS KIÁLTOZÁSUK GYŐZÖTT... Akik gyűlölték, a népet ellene hangolták, Pilátus feladta...