 |
|
Szentesi Zöldi László:
A Protestáns Újságírók Szövetségének megalakulására
Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves testvéreim!
A mai alkalomra készülve Kodolányi János egyik írása jutott eszembe,
egy régi könyvben meg is kerestem, mert roppant időszerűnek tartom.
Az égő csipkebokor írója 1942-ben vetette papírra a következő
sorokat: "Ha református magyar értékeinket fel tudnók - vagy fel
tudnák - használni a magyar sajtó tisztaságáért vívott harcban, a
közvéleményformálás ezer és ezer területén, bizonyosan tudom:
magyarabb, korszerűbb, népibb és szociálisabb lenne egész társadalmi
életünk, politikánk, közigazgatásunk, rádiónk, színpadi irodalmunk,
filmünk, egyszóval egész életünk."
Eddig az idézet. Kodolányi igazsága még akkor is megszívlelendőnek
tűnik, ha a reformátusokra vonatkozó gondolatát kiterjesztjük minden
protestánsra. Egészen bizonyos, hogy léteznek olyan értékek, amelyek
hatvan év elteltével is alkalmasak a társadalom színesítésére, erkölcsi
tartásának, közízlésének emelésére. Ha a hazai sajtó általános
színvonalára gondolunk, azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy
bőven akad tennivaló. Magyarabbá, korszerűbbé, népibbé és
szociálisabbá viszont csak modern felfogással, a XXI. század
vívmányainak felhasználásával válhat a honi újságírás.
Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mit jelent az, ha valaki
protestáns újságíróként határozza meg önmagát? Mindenekelőtt
szögezzük le, hogy mind a protestáns, mind az újságíró kifejezés
üresen kong, ha nem látjuk mögötte az embert. Az általánoshoz képest
minden szűkítés annyit ér, amennyi többletet hordoz. Ha tehát a
protestáns újságírás nem pusztán fikció - hisszük, hogy nem az! -
érdemes górcső alá venni, hogy egyediségében és sajátosságában
milyen értékeket közvetít. A protestantizmus egyikünk számára sem
lehet az elmúlt századokra és a családi örökségünkre tekintő
hivatkozási alap. Élő hit híján, a krisztusi példa megélése nélkül
könnyen a formákat előnyben részesítő társadalmi keresztyénség
csapdájába eshetünk. Személyes kapcsolat a Teremtővel, az egyéni és
közösségi felelősség vállalása, a munka szeretete, a megnyugtató
tudat, hogy valamire rendeltettünk, nos, évszázadok óta ezeket szokás
protestáns értékekként emlegetni. Ma sincs ez másként, a fentiek
zsinórmértékül szolgálhatnak egész életünk során. Ha azonban a
sajtómunkát választottuk hivatásunknak, egy pillanatra sem szabad
szem elől tévesztenünk, hogy a protestáns újságíró nemcsak a híreket
közvetíti, de személyesen is felelősséggel tartozik önmagának,
istenének. Másra mutogatás helyett lássuk be, hogy környezetünk,
egyházunk, hazánk olyan, amilyenné mi formáljuk. Más szóval: az
állapotokat nem örököljük, hanem mi magunk alakítjuk. Minden leírt
szó, minden cikk, és az egész életmű mögött ott áll a kérdések
kérdése: mindent megtettem azon a poszton, ahová az Úr állított?
A protestáns újságírónak az örömhírt kell közvetítenie, de nem
feltétlenül abban az értelemben, ahogyan azt sokan gondolják. Nem
erkölcscsősznek, hanem gondolkodó és irányt szabó embernek kell
lennie. Az avitt módszerek, kifejezések, napi rutineljárások helyett utat
kell találnia a XXI. századi ember szívéhez. Meg kell mutatnia, hogy az
evangélium nem valamifajta meghaladott történelmi üzenet, hanem
nagyon is élő valóság, hitünk szerint maga a szavakba öltöztetett
igazság. A protestáns újságíró számára nemcsak a szenvedésnek lehet
hírértéke, meg kell keresni, és fel kell mutatni a közöttünk lévő jót is.
Nem vagyok biztos abban, hogy az esti híradó valaha is azzal a hírrel
kezdődik majd, miszerint egy három gyermekes család boldogságban
és egymás szeretetében töltött el egy újabb napot, mert valljuk be, a
tévénézők háborús híreken, katasztrófákon, árvizeken, általános
deviancián edződnek. Biztos, hogy egy-egy ledorongoló hírműsor,
amelynek a döntő hányada a baljós eseményeket közvetíti, kifejezi az
ország, a nagyvilág aznapi kedélyállapotát? Annál is inkább fontos ez a
felvetés, mert én úgy tapasztaltam: az emberek szeretik és igénylik az
olyan műsorokat, írásokat, amelyek azt az általános vélekedést
erősítik, miszerint a jó végül is diadalmaskodik a rossz felett.
Manipuláljunk tehát - de a jóra!
Tudomásul kell vennünk azt is, hogy a protestáns újságírás kizárólag
akkor intézményesülhet, ha tartalommal töltjük meg a szavakat.
Ellenkező esetben eggyel szaporítjuk a jó szándékú, de voltaképpen
belterjes klubok számát. Csak és kizárólag rajtunk múlik, hogy az
évtizedes mulasztás után képesek leszünk-e erőinket egyesítve, az
élet más területein fennálló véleménykülönbségeinket félretéve,
keresztyén újságíróként részt venni ennek az egyesületnek a
munkájában. Most elérkezett az idő, hogy Jézus Krisztus tanítása
szerint, a szeretet jegyében forrjon össze a megannyi életpálya, az
egyéni tudás, a tehetség és a jövőbe vetett hit. Bennünket, magyar
protestáns újságírókat sokkal több köt össze, mint gondolnánk - ha
felismerjük feladatainkat, jól érezzük magunkat egymás társaságában,
és sikerül irányt szabni közös ügyeinknek, akkor ez a kezdeményezést
megáldja az Úr.
Köszönöm a figyelmet.
Szentesi Zöldi László újságíró, Magyar Nemzet
Elhangzott a Protestáns Újságírók Szövetségének alakuló közgyűlésén.
|
|
 |
