Imádkozz és énekelj!

Énekeljetek Neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! (Zsolt. 33,3) - olvassuk az Igét, közben zajlik az "ének-háború". A felháborodás oka különböző, a vélemények nagyon határozottak, mindenkinek teljes mértékig igaza van. Hagyományos énekeinket szerető, ápoló testvéreket zavarja a fiatalok "zajos" muzsikája. A zenéhez értő gyülekezeti tagokat az ének ritmusával összeegyeztethetetlen, magyartalan szövegek, igénytelen dallamok dühítik. Fiataljaink bosszankodnak az elnyújtott kántáláson, a nehezen érthető kifejezéseken. Erdélyi testvéreinket felháborítja, hogy a zenészek gyorsabb, ritmikus éneklést szeretnének bevezetni az új énekeskönyvből. Bántja őket a Halleluja énekek leszólása is. A zeneértők tábora színvonalasabb éneklést szeretne megvalósítani, mások a közérthetőbb egyházi éneklésért harcolnak.
Jogos indulatok? "A Te házadhoz való féltő szeretet emészt engem." (Jn. 2,17) Ha csak ez emésztene...

Milyen elvek fogalmazódnak meg az elképzelésekben?
Az éneklés
- hagyomány és érték
- művészi, esztétikai élmény
- közösségi élmény
- az új szív megnyilatkozása
- a misszió eszköze
A sort lehet folytatni, de miért állnának ezek a szempontok egymással ellentétben?

Az éneklés elsősorban imádság, Kálvin Institutiojában nem is beszél erről a témáról máshol, csak az imádságról írt fejezetben. Azt írja a képmutató imádságról írt intelmei után: "A fennhangon való imádkozást és az éneklést azért mégsem kárhoztatjuk, csak az a fontos, hogy a lélek érzéseit kísérjék és azoknak álljanak szolgálatában." A reformáció fontos üzenete volt az evangélium nemzeti nyelven, közérthető módon való megszólalása. E témában is kiemeli Kálvin: "latinok között nem görögül, és franciák vagy angolok között nem latinul, hanem mindenütt a nép köznyelvén kell elmondani a nyilvános könyörgéseket, hogy azokat az egész gyülekezet közönségesen megérthesse…" (Institutio III.f.) A folytatás pedig mindannyiunkat fel kell rázzon: "Azután meg olyan erő és forróság kell, hogy áthassa a lélek gondolatait, hogy az messze felül is haladja mindazt, amit a nyelv szavakkal ki tud fejezni."

Lehet-e segíteni, hogy a régi és új énekeink is ilyen imádságként szólaljanak meg? Akarnak-e egyházzenészeink ebben közreműködni? Elfogadja-e a gyülekezet a segítséget a zenészektől, akik Isten szolgálatára készek?

Ezzel a segítséggel egyéb iránt, mi zenészek, nagyon is adósok vagyunk. Ugyanis semmit nem használ a kioktató beszéd, az elmés szócsata, mások bírálata és vizsgáztatása. Ha valaki letesz valamit, kritikusa száz is akad, követője, segítője elvétve. Az ifjúsági énekeskönyv összeállításának többször is nekifogtak lelkes zenészek, mindig bírálatok özönét aratva le munkájuk gyümölcseként. Mégis több mint tíz éve elkészült a "Dicsérjétek az Urat" gyűjtemény, népszerű nevén DAU, kapható a Református Ifjúsági Találkozó "Csillagpont" énekeskönyve, és 2006-ban megjelenik Berkesi Sándor szerkesztésében "Az Úrnak zengjen az ének!"c. kiadvány is, melyeket egyházzenészeinknek kicsit bátrabban kellene ajánlani gyülekezeti használatra. Ezen kívül is további segédanyagokra lenne szükség, kottákra, hangzóanyagokra, meglévő énekeinkhez új hangszerelésekre, az új énekek felkarolására, javítására, a fordításoknál prozódiai, és nyelvhelyességi problémák megbeszélésére...stb. Néhány felvetés a hiányokról:

1. Énekeskönyvünk hangszeres kíséretéhez egyetlen segítőeszközünk a református korálkönyv, ami kétség kívül magas színvonalú, kiváló kottaanyag. Ugyanakkor az énekelt imádság bennsőséges, felemelő megszólalásához némelyik énekünket jobb lenne kicsit mélyebb fekvésben énekelni. Azokban a gyülekezetekben, ahol nincs jól képzett orgonista, szükség lenne egyszerűbb kíséretet tartalmazó kottára is. Miért? Miért ne gyakorolhatna az orgonista, és tanulhatná meg a nehezebb kíséreteket?... A tapasztalat azt mutatja, hogy a dallamhangonként történő harmóniaváltás eredményeképp nem az orgonista virtuozitása nő, inkább az ének lassul gyötrően unalmassá, elveszti eredeti lendületét, és ezzel együtt a vers megszólító erejét is. Így fordulhat elő, hogy énekeskönyvünk 276. számú szép magyar dicsérete, melyet a kimondott szó ritmusával és lendületével kellene énekelnünk, valahogy így hangzik: Eee - gyeee - düüü - liii reee - mééé - nyeeem. Külső hallgató számára (lehet, hogy az éneklők előtt is) rejtve marad az Istenhez szóló sóhajtás értelme: "Egyedüli reményem, Úr Isten, csak Te vagy!" Az egyszerűbb orgonaletét (4 bé előjegyzés helyett egy kereszt, két negyed ritmusonként váltott harmóniamenet) nagyot lendíthetne az ének megszólalásán, hát még ha más hangszerekre is születnének átiratok. Szépen szólna gitár és hegedű (vagy furulya) a régi magyar dallamokhoz, és ahhoz a modális zenei anyaghoz is, mely a középkori trubadúr-énekek, vagy reneszánsz táncok stílusjegyeit hordozza énekkincsünkben. A közelmúltban a populáris zenében is megjelent a modális dallam- és harmóniavilág, és igen népszerű lett ez a régi-új hangzás. Ennek is köszönhető, hogy nem idegenkednek a modern zenét előnyben részesítő emberek a dór vagy mixolíd dallamoktól, ha friss, lendületes előadásban hallják. Egy rövid zeneelméleti kitérővel szeretnék egy példát bemutatni az áthangszerelés módjáról. A modális dallamokat a skála hangjaira épülő, azokból építkező hármashangzatokkal kísérjük, nem funkciós alapon, hanem modális harmóniákkal. A dó hangra épülő hármashangzat: dó-mi-szó, vagyis Dó-dúr, a ré hangra ré-fá-lá moll hármas épül…stb. Az így adódó harmónia-készlet: Dó-dúr, Re-moll, Mi-moll, Fá-dúr, Szó-dúr, Lá-dúr. Ehhez jönnek még a dí, fí, szí, és tá módosításokkal létrejövő hármasok: Lá-dúr (lá-dí-mi), Re-Dúr, Mi-dúr és a Tá-dúr. Ez azt jelenti, hogy pl. a "Felvirradt áldott, szép napunk" kezdetű dicséretünket, amely egy dór dallam, ha D hangról akarjuk énekelni, a következő harmóniákkal kísérhetjük úgy, hogy mindig a megszólaló dallamhang része legyen a harmóniának (átmenő hangoktól eltekintve): d-moll, e-moll, F-dúr, G-dúr, a-moll, C-dúr és a színező akkordok: D-dúr, E-dúr, A-dúr és B-dúr. A harmóniákat teljes gazdagságukban megszólaltathatjuk, de a lendületes éneklést segítjük azzal, ha (többnyire) csak a hangsúlyokra váltunk harmóniát, illetve egy-egy kiemelendő motívumra, mint pl. a záró "Halleluja" örömkiáltásra:

Ha a harmóniát adó húros hangszer mellett egy szólisztikus hangszer a dallamot, vagy más kiegészítő szólamot játszik, a ritmust pedig ütőshangszerek támasztják meg, különösen szép ruhába öltöztethetjük kedves húsvéti énekünket. Ugyan kit zavarna így az ének közel 500 éves kora?!

2. Nehéz problémákat vetnek fel az idegen nyelvről lefordított énekek. A fordítónak nem csupán nyelvhelyességi és irodalmi megfontolásokat kell figyelembe vennie, de a zene és vers kapcsolatáról, a prozódiáról sem feledkezhet meg. A prozódia alapszabályairól röviden:
- A szavak ritmusának egyeznie kell a zene ritmusával. Pl.: a szeretet szót nem énekelhetjük hosszú hangokra, a hosszú magánhangzókat és a mássalhangzó torlódásokat pedig nem gyötörhetjük rá pergő ritmusokra, mert az énekeseknek kitörik a nyelve.
- A zene hangsúlyainak egybe kell esni a magyar szöveg hangsúlyaival. Szavainkban mindig az első szótag hangsúlyos, ezért különösen problémás felütéses énekekre szöveget írni. Hiába egyezik pl. a szó és zene ritmusa a nyolcad felütés után két hosszú hangra énekelt "dicsőség" szó esetében, ha egyszer a zenei hangsúly a "cső" szótagot emeli ki.
- A dallam esetében figyelnünk kell a nagyobb ugrásokra, melyek szintén kiemelhetnek egyes hangokat, szótagokat.
Ha a zene és a szöveg nem működik együtt, magyartalan, ügyetlen énekeket kapunk. A közkedvelt Halleluja énekek között is találkozunk ezzel a problémával, ráadásul kissé operettes dallamvilága nem mindenkinek elfogadható. Igen egyszerűnek tűnne ezért elvetni őket, csakhogy egy korosztály legmélyebb lelki élményéhez, az ébredéshez kötődő énekek valóban nagyon értékesek sokak számára. Bölcsebbnek tűnik itt is segítőkész lelkülettel közeledni, kiválasztani a dallamában színvonalasabb énekeket, s a ritmust helyenként a szöveghez igazítani. Pl.: az "Ott a messze földön árván, hontalan" kezdetű énekben az "árván" szót nyújtott ritmus helyett két egyforma negyedre énekeljük, majd a folytatásban a "kiáltás" szó első szótagját nyolcad értékre rövidítjük. Így finomíthatunk a ritmus hibáin, illetve a rossz helyre kerülő hangsúlyokat kicsit tompíthatjuk. A zenész számára ezek a kompromisszumok mindig zavaróak, de mások szempontjaira is tekintettel kell lennünk.

3. Az új énekekkel kapcsolatban sokszor idézgetjük a zsoltárok könyvének buzdító sorait. Én egy személyes vallomással tartozom. Amióta Krisztus belépett az életembe, a szívemben megszólaló Ige nem maradhat kimondatlanul, és mert zenész vagyok, mindig énekelve kívánkozik ki belőlem. Az új ének a frissen átélt Ige élményét, üzenetét közvetíti, és ha a hallgató érti azt a zenei nyelvet, amin átadtam neki, akkor számára is üzenetté válik. Nem gondolom azt, hogy ezek az énekek J.S. Bach zenéjének nyomába léphetnek, mégis kifejeznek valamit egy másik zenei nyelven arról, hogy ma is jelen van a megszólító, szabadító Krisztus, a mi világunkban, hétköznapjainkban, életünkben. Egy publikációban azt olvastam, nincsenek ma a korábbiakhoz fogható egyházzenészek, nem születnek értékes, új énekek. Ez nagyon sommásan hangzik, én azért megemlítenék néhány nevet, csak ahogy hirtelen eszembejut: Berkesi Sándor, Zákányi Bálint, Balla Tibor, Füle Lajos, Draskóczy László, Trajtler Gábor, és a fiatalabb nemzedékből Pálhegyi Dávid. Közöttük is lesznek, akiknek a nevét 20 év múlva már meg merjük említeni. Igazából nem a nevek miatt foglalkoztat ez a kérdés, hanem a mai magyar énekek miatt. Vannak saját énekeink, szeretjük őket, énekeljük - remélem egyre többen A nálunk ifjúsági éneknek titulált kortárs keresztyén énekek igen nagy számban magyar nyelvre áttett amerikai dalok. A fordítások gyakran silányak, de ne elégedjünk meg a kritika hangjával. A legkedveltebb dalok megérdemelnének egy-egy szép magyar fordítást, ha lenne aki ezt a feladatot komolyan venné, és nem csak rányomorítaná a zenére a magyar szöveget.

Énekeljünk tehát régi énekeket frissen, lendülettel, énekeljünk új énekeket: minél több magyar éneket és a nemzetközi énekek legjobbjait, szép, tartalmas magyar szöveggel! A zenei köznyelv sokat változott az elmúlt évtizedekben is. Aki érti régebbi korok zenei nyelvét, megmártózhat annak gazdagságában ma is - ne vessük el ezt a lehetőséget. Aki pedig át tudja adni az evangéliumot a mai zenei nyelven, az tegye, mert tömegek állnak idegenül, értetlenül a templomainkon kívül. Nehéz volt a Károli Biblia helyett kezünkbe venni az új fordítást, nagy volt az ellenérzés a modern nyelvi fordulatokkal szemben. Sokan még ma is szívesebben olvassuk a Károli szép, veretes mondatait, de a "nép köznyelvén" kell az evangéliumot továbbadnunk, "hogy az egész gyülekezet közönségesen megérthesse". Tanárként naponta szembesülök a családok és az egyház közötti mérhetetlen távolsággal. Nem ismerik a Bibliát, nem tudnak imádkozni, de amikor lelki énekeket énekelnek a gyermekek, látom, ahogy megcsillan a szemük sarkában a könny. Nem tudnak Istenhez közeledni, "csak" énekelnek. A konfirmációmra áldásként kapott Ige ma is összeszorítja a torkom: "Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket…" Sokszor tehetetlen vagyok, türelmetlenségem, közönyöm, mások iránti érzéketlenségem miatt, de imádkozom és énekelek. Így élem meg a csodát, hogy az énekszó a Szentlélek által megszólító üzenet, őszinte, szív mélyéig ható imádság lehet.

Géczyné Miklóssy Katalin
a Benkő István Ref. Ált. Isk. ének-karvezetés szakos tanára
(A cikk a "Kis Tükör" erdélyi református missziói lap felkérésére született)