 |
|
Balogh Béla:
In memoriam
Dr. TONK SÁNDOR,
az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondoka
(1947-2003)
"Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek"
(Máté ev. 5, 6)
A református Tonk Sándor élete a szent keresztség óta a kolozsvári Farkas utcai templom népéhez kötődött. Édesapja, dr. Tonk Emil gyermekgyógyászként felekezeti és nyelvi-nemzetiségi határokat meghaladó hivatásnak élt. Édesanyja, Tavaszy Emese a Szentíráshoz kötődő kálvini hagyományokat ápolta. E kettős fókusz között teltek meg tartalommal gyermek- és ifjúévei. A tanári és kutatói életpálya több évtizedre Erdély más vidékére vezette ugyan, de amikor a 90-es évek végén ismét szülővárosában telepedhetett meg, azonnal bekapcsolódott egyházközsége életébe - amelytől igazán sohasem szakadt el. Egyetemi tanári, egyetem-szervezési és közegyházi-közéleti elfoglaltságai mellett mindig szívesen vett részt az egyházközségben rendezett megemlékezéseken, szűkkörű vagy nagy nyilvánosságú ünnepségeken s ugyanilyen készségesen szolgált előadással egy-egy jeles esemény kapcsán. Az ő érdemének tudható be, hogy a korábbi századok templomos népéhez tartozó Misztótfalusi Kis Miklóst (1650-1702), "a nyomdászok fejedelmét" halála 300. évfordulóján a Romániai Református Egyház Zsinata rehabilitálta, eltörölve a vele szemben hozott igazságtalan döntéseket: Dr. Tonk Sándor történész lelkiismerete nem viselte könnyen az egykori Farkas utcai egyháztagot tönkretevő lelketlen ítélet több mint háromszáz esztendeje felgyűlt terhét.
Más összefüggésben is meglátszik, hogy volt látása a történelmi léptékű eseményekre. Erdélyi egyházunk gyülekezeti lapjának, az Üzenetnek 1998. évi újévi számában írta le: "...ez a nép ...nagy hittel és igaz bizalommal találta meg az elveszíthető ország helyett az elveszíthetetlen hitet és a reménység ajándékát." Ünnepi kívánságként mindenki felé e meggyőződést közvetítette. Ez év augusztus 14-én ő maga érkezett az elveszíthetetlen ország, az örök haza küszöbére: vajon miről ad számot? Kellett-e népének a hit, a reménység, melyet ő megélt és hirdetett? Bízzuk a számadást rá és bízzuk az igaz Bíróra. Ott más kérdések lehetnek érdekesek, a mi kérdéseink pedig bizonyára a mennyei lat szerint dőlnek el.
Úgy búcsúzunk tőle mint a gyülekezet hűséges tagjától, aki 1990 óta a legnagyobb civil méltóságra hívatott el egyházunkban - Istennek köszönve meg életét és szolgálatát:
Nyugodjék békében!
Kolozsvárt, Szentháromság utáni 9. vasárnapon
a halálhíre hallatán megrendült egyházközsége nevében:
Balogh Béla
lelkipásztor
|
|
 |
