Részlet a műsorból:

Horváth Gergely: Mi a hiba ott, ahol emberek őszinte szerelemmel házasodnak össze és egyszer valami mégis megváltozik?
Sípos Ete Álmosné:
Az oka sok minden lehet. Sokszor nem elég felelősen kezeljük az életünket. Ezen azt értem, hogy amikor megkötünk egy házassági szövetséget (nem véletlen, hogy manapság sokan nem is kötnek házasságot), akkor a játékszabályok szerint ragaszkodunk hozzá. Igyekszünk betartani. És ehhez felelős gondolkodás kell. Ha valamit jól is kezdtünk -úgy értve, hogy szeretjük egymást, és bízunk egymásban-, de megtörik, akárhol, akármikor, azzal rögtön foglalkozni kellene. A harmadik csak úgy léphet be, hogy nyitva van egy ajtó, akár a nőnél, akár a férfinál. Ha magamról vagy magunkról beszélek, én úgy érzem, hogy amikor négy éves várakozás után összeházasodtunk, mi becsuktuk az ajtókat. És azon az ajtón bejönni egy harmadiknak elég nehéz lett volna. Mert a gondolatainkban, az érzéseinkben elköteleztük magunkat egymásnak. Ezt az elkötelezettséget pedig megpecsételtük Isten előtt. Nagyon komoly dolognak kellett volna ahhoz történnie, hogy akármelyikünk ajtót nyisson másnak. Azt gondolom, kísértés mindig van, próbálkozó, kopogtató mindig, minden ember életében van. Ha én viszont eltökélt vagyok, az a harmadik nagyon hamar észre fogja venni, hogy itt nincs helye és továbbáll. Én a férfiak felelősségét nagyon hangsúlyoznám, mert úgy érzem, hogy egy nőnek mindig több vesztenivalója van egy házasságban, különösen, ha már gyermek is van. A szeretet és a bizalom egy házasságban kézen fogva jár.

Sípos Ete Álmos:
Nem a szerelem, a nagy lángolás a probléma. Mindegyik így indul. Az a probléma, amikor előjön az ember romlott természete. Amikor előjön a másik hibája, vagy előjön az én hibám, hogy ezt miként tudom kezelni. Ez a komoly gond. Ezeket a hibákat az én meggyőződésem szerint egyedül az Isten kegyelme tudja féken tartani és egálba hozni. Ha én nem számolok a Teremtővel, akkor egy olyan meddő emberi erőlködés lesz belőle, ami előbb-utóbb töréshez vezet.

H.G.: A jó párválasztás felismerés, megismerés vagy döntés kérdése?
S.E.Á.: A felismerést aláhúzhatjuk, de szerintem mindenki úgy választ, ahogy gondolkodik. Azt látom, hogy nem jó szempontok szerint választ az ember. Keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy van egy Istenhez igazodó gondolkodásom. Olyan szempontjaim vannak. Persze fontos volt, hogy a leendő feleségem csinos legyen, de ott volt bennem az is, hogy a hithez pozitívan álljon hozzá. Hogy a számomra fontos értékekhez ő is pozitívan álljon. Mi boldog házasságon azt értjük: bármi történik a másikkal, mind a két fél úgy érzi, mintha a saját tagját amputálnák le. Egyszer majdnem elvesztettem a feleségemet. A tizenegyedik gyermekünk szülésekor el is búcsúztunk egymástól. És ott én azt éltem át -nem az foglalkoztatott, hogy mit fogok kezdeni 11 gyerekkel-, hogy mintha kettévágtak volna engem. Ez a boldog házasság. És ehhez Isten kell, mert ezt nem lehet csinálni. Mi sem tudjuk megmondani, hogy csináltuk.