Nagytiszteletű Szabó István lelkipásztor, teológia-professzor úrnak
Budapest, Böszörményi út 28.
1126

Válasz arra, ami nem válasz

Nagytiszteletű Professzor-Lelkipásztor Úr!

Sajnos, válasza nem válasz az Ön „Nyilatkozat”-át részletesen megválaszoló „Nyilatkozat”-omra, melyet postán is egyidejűleg elküldtünk, és remélhetőleg már meg is érkezett az Ön címére. Válasziratában egyetlen pontot érdemben és hitelesen meg nem válaszolt.

1. Nagy nyilvánosság előtt az „Egyház és Világ” újság 1992. évfolyamában írta „L’eglise c’est moi” támadását, s vallomása szerint 8 év múlva „vonta vissza”, ”az Elnökség előtt” „2000”-ben. Erre ugyan egyikünk sem emlékszik. De ettől eltekintve is, visszavonásával kapcsolatban mi lesz a 8 évvel és a nagy nyilvánossággal?

2. Isépy Gábor nem ismeri el az ellene szóló ítéletet, és felesége mellett gyülekezetében továbbra is szolgál. Ezt Ön felejti el megemlíteni. – Ön, mint előző írásomban meg is neveztem, a Théma füzetek 2002. évi Különkiadásának 35-36. lapjain egyetértően idézi Isépy könyvét a Dunamellék-ellenesség tekintetében. Füzetük „az évtizedet értékelő, átfogó és kitűnő elemzés”-nek nevezi, Kádár Péter tollából, ezt az (Oszama bin) Isépy-művet (i.m. 58. oldal), mely „Lépfene-levél”-lel zárul „a Püspöki Hivatalba” küldve. – Ez tény!!! Ön tehát ezzel kapcsolatban hiába tiltakozik a „látszat” ellen Isépy Gáborral kapcsolatban, „mintha közöm lenne írásaihoz”. A tények szerint köze van hozzájuk. – A tények makacs dolgok.

3. Ön nem akar „elhatárolódni önmagától” – ebben az ügyben sem, és akkor sem, ha ezt az igazság megköveteli. Ugyanakkor támogatói közül ketten, budapesti nagy gyülekezetek lelkipásztoraiként, elhatárolódtak Isépy Gábor elleni elhatárolódásuktól, akkor is, ha az igazság ezt nem engedte volna meg. – Mindentől függetlenül, önmagában érvényesen mondjuk ki tételünket: az igazság nélküli tisztség az egyház romlását jelenti. Vele szemben a tisztség nélküli igazság érvényessége is megáll, persze az egyház életérdekét csak az igazságot vállaló tisztség szolgálata, illetve szolgálatának tisztsége teljesítheti be.

Ragaszkodom hozzá, hogy Szabó Imre esperes úr pozitív értékelését, az Ő száműzetésében való meglátogatásának felemelő élményét bárhol és bármikor kifejezésre juttassam. Ezt senki nem tilthatja meg. Azt hittem eddig, ezen senki nem bántódhat meg.– Őt, mindenki tudja: világi és egyházi erők együtt mozdították el fasori szolgálatából. Ezért is a „jogállás szerinti püspök”-i párhuzam az akkori és a mostani püspökség között (1952. és 2002.) alapvetően sántít. Az igazi párhuzam egyáltalán nem „hosszan és bonyolultan”, hanem egészen egyszerűen és világosan, egészen másutt lehet feltalálható. Például talán ott, hogy az igaztalan érvelések szószólóinak „soha többé nem fognak hinni az emberek”.

Részemről is lezártnak tekintem ezzel a „Nyilatkozat”-ról való nyilatkozások ügyét.

Budapest, 2002. november 25.

(Dr. Hegedűs Loránt)
püspök