Aki ismeri Miklya Zsolt: Ezüstszín fonál c. gyermekverskötetének verseit, sejtheti, mire számíthat. S aki szereti az énekelt verseket, nem fog csalódni, ha meghallgatja a Paulik családi zenekar dalait.
Paulik apa és Paulik anya (Ákos és Judit) zenetanárok, akik gyermekeik (Dani, Ráchel, Lídia, Elisa), s velük együtt sok más gyermek szórakoztatására és nevelésére találták ki a közös zenélés alkalmait. A játékos együtt zenélés vezette el őket az Ezüstszín fonálhoz, melynek dallamos versei sorra szólaltak meg a gitár- és csellóhúrokon, felnőtt- és gyerekhangokon, nem beszélve a szintetizátorról, xilofonról, fémháromszögről és csörgődobról. De még a síp is hangot kap, hogy jelezze egy magányos tehervonat utasok után való vágyakozását. Mert szinte megelevenednek a versek, hol játékos pajkosan, hol zsongató szépen, hol zsoltáros áhítattal. S máris azon veszi észre magát a hallgató - legyen gyermek vagy felnőtt -, hogy maga is dúdol, és a daltól, dallamtól nem tud, nem akar szabadulni.

A kiadvány megrendelhető: